Furcsa dolog most írni egy városról, ahol utoljára tavaly nyáron jártam. Pont most, hogy alig egy hét múlva megint megérkezem oda, sőt némiképp szétnézni is lesz időm. Történt ugyanis, hogy megkérdeztem Moe-t (a tábori másod-főnagyokost), hogy fog-e valaki várni Bostonban a reptéren, jött is hamar a válasz, hogy nem, menetrendszerinti busszal kell eljutnom Fryeburgba, pontosabban a szomszéd városkába Conwaybe és majd ide jönnek értem.
A bökkenő csak annyi, hogy a gépem 3:50-kor landol, az utolsó busz meg 4:40-kor indul Berlinbe (hogy miért utánozzák más város nevét azt nem értem). Az átszállás még szűken teljesíthető volna, de ugye azon túl, hogy fel kell vennem a csomagomat, még ugye elég komoly, de legalábbis hosszadalmas ellenőrzés van, útlevélmustrával, ujjlenyomatvétellel, esetleges csomagátvizsgálással, egyszóval kizárt, hogy egy óra alatt kint legyek a busznál.
Szóval valamivel el kell foglalnom magam következő nap reggel 10-ig. Minthogy előző nyáron két napot töltöttem Bostonban, tudom azt is, hogy a hostelhelyzet egy kissé kaotikus, értem ezalatt azt, hogy nincs is túl nagy választék, meg ami van, az is drága és nem is túl jó minőségű. Épp ezért aznap estére hostelek kiiktatva, helyette pedig városnézés a program. Hogy, hogyan fogom bírni az más kérdés, de bízok benne, hogy megoldom. Egyébként is ezt az egész utazással kapcsolatban van egy olyan megérzésem, mintha valakinek be kéne bizonyítanom, hogy a Világ bármely pontján eljutok A-ból B-be, legyen az Amerika, egy nagyváros vagy akármi más. Persze valójában az egész rajtam kívül a kutyát nem érdeli, csak szimplán nem akarnak 3 órát autózni a reptérig egyetlen emberért.
Minthogy a közeljövőben lesz még alkalmam megnézni Bostont, talán akkor kéne egy nagyobb beszámolót írni róla. Legutóbb nyáron ugye 2 napot voltam ott és olyan túl sok érdemleges nem történt, le is akartam szólni a várost egy előző posztban, de mostanában meg azt gondolom, hogy két nap alatt egy várost úgy sem lehet megismerni, pláne nem egy akkorát, mint Boston.
Ahogy a táborból érkező busz kitett minket Bostonban, a South Stationnál, elköszöntünk a többiektől, volt aki lelépett egyből New Yorkba, vagy utazott haza. Aztán mások még maradtak a városban, sőt ugyanabban a hostelben laktak, mint mi, mégis eztán alig találkoztunk velük, ha egyszer nem voltunk a legjobb pajtások már a táborban sem.
Szóval mind a két napra sétálgatós városnézés volt betervezve, semmi múzeum vagy ilyesmi, minthogy tudomásom szerint olyan híres múzeum nincs is ott. A városnézés viszont brutális méreteket öltött, rengeteget gyalogoltunk, habár volt tömegközlekedésre bérletünk, nem is igen használtuk. (Itt kell megjegyezni, hogy a bérlet egy napra 9 dolcsi, egy hétre viszont 15, így két napra is egészhetes bérletet vettünk) A sok gyaloglás viszont a lábamnak nem tett jót (amúgy sem volt túl jó állapotban, mivel, hogy a konyhán sokszor vízben állva, edzőcipőben dolgoztam) és csúnyán felhólyagosodott és ez kihatott egész későbbi utazásomra.
Első érdekesség az volt, hogy a belvárosban, jónéhány helyen, nagy "felhőkarcolók" között lehetett látni kis, régi temetőket, ezek azonban koránt sem voltak elhagyatottak, vagy csendesek, ahogy azt Magyarországon megszokhattuk, hanem egyfajta szabadidőpark szerepük is volt. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy ott napoztak volna, vagy családok piknikeltek volna, de azért más, mint itthon.
Ez a két nap ahhoz kevés volt, hogy eligazodjak benne, pláne, hogy inkább a többiek után, így hiába vannak térképek nem nagyon tudom, hogy milyen utat jártunk be hozzá és hogy amiket fényképeztem, azok pontosan hol vannak a városban. Úgy látszik az igazi tevékeny városnézés, az, ha egyedül vagyok és így kell megtalálni a látványosságokat.
Az első érdekesebb hely amit láttunk, azt voltaképp véletlenül találtuk meg, a kikötőben ott állt a USS. Constitution, egy vitrolás hadihajó, benn volt idegenvezetés is, érdekes volt. Bár azért szar lehetett ilyen szűkhelyen élni, pláne harcolni.
Aztán a másik, Fenway Park, a Red Sox otthona, pontosabban a stadionban lévő kocsma, ahonnan rá lehetett lárni az egész pályára, tök jó volt látni, bár akkor minden csendes volt, azért nem lehet rossz innen nézni egy meccset.
Körüljártuk az MIT-t is (Massachusetts Institute of Technology) is, erről én csak Amerikában tudtam meg, hogy mi az, meg milyen híres, igaziból jó nagy épületegyüttes, néhány része érdekes is, meg építészetileg szép, de ezen kívül nem adott túl sokat, még akkor sem, ha ez a világ egyik leghíresebb mérnökképző intézete.
Aztán másnap reggel metróval kimentünk a Harvardhoz (korábban sohasem, foglalkoztam vele túlzottan, hogy ez Bostonban van-e, de tényleg) kaptunk idegenvezetést is, amit a most ott tanuló diákok tartottak, hogy megkeressék a pénzt a tandíjra, igaziból sokmindent nem értettem belőle, amúgy sem szeretem ezt a fajta idegenvezetést. Amúgy meg elmondhatom, hogy jártam a Harvardon, de igazából semmi extra, az épületek úgy magukban azért szépek, körülöttük a park meg többnyire csak füves palcc néhány fával. Szóval szerintem az itteni soproni egyetem campus és botanikus kert 3-szor kenterbe verné. Igaz, a Harvard sem a kertjeiről vagy az épületeiről híres.
Úgy egyébként a városközpont, nem túl különleges, csak annyi, hogy nagyváros és kész. Semmi különleges pezsgés vagy ilyesmi. Amiért mégis vissza fogok menni, a jövő heti egy napon túl az az, hogy innen amennyire láttam csak innen indulnak bálnanéző hajók. Márpedig ezen a nyáron az egyik célom, hogy lássak igazi bálnát is az óceánban.
