Bizony ám, már csak 1 egész nap meg egy reggeli és vége. Alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még… Errefele már nagyon tábor végi hangulat van, már ürítik ki a konyhát és én még nem zsákoltam be müzlit az utazáshoz.  Összességében azért jó volt ez…

Legalábbis senki olyan, akinek fontos lenne, mármint mondjuk olyan szempontból, mert majd Ő is átéli, mert mondjuk munkatársam lesz, vagy ilyesmi. Meg aztán anyukám se, aki épp Lengyelországban van iskolai kiránduláson, igy  Ő is kiesett. Mondjuk azért Tilla még itt van, már ha…

Nem jó dolog egy blogot két idősikon irni, mármint oda vissza ugrálni az időben, most mégis ez lesz. Múlt hét kedden délután megérkeztem Bostonba, ahonnan a buszom csak másnap reggel 10-kor indult Conway-ba, ami itt Fryeburg melleti városka, igaz az már New Hampshire-ben van. Tehát…

 Furcsa dolog most írni egy városról, ahol utoljára tavaly nyáron jártam. Pont most, hogy alig egy hét múlva megint megérkezem oda, sőt némiképp szétnézni is lesz időm. Történt ugyanis, hogy megkérdeztem Moe-t (a tábori másod-főnagyokost), hogy fog-e valaki várni Bostonban…

Ahogy azt az elso bejegyzesben irtam, ahogy vege lesz a tabornak utazni fogok. Annak idejen amikor jelentkeztem, ezt a programot ugy hirdettek eleve, hogy munka utan utazni is majdnem hogy kotelezo. Az is nyilvanvalo, hogy amikor jelentkeztem az utazas lebegett a szemem elott, azzal csak itt…

Nos, ahogy előző bejegyzésben ígértem, néhány bejegyzést visszamenőleg fogok megírni, bepótolva az eddigi semmittevést. Ettol aztan ra lehet fogni a blogra, hogy nem naprakesz, ami igaz is. Viszont ha sikerul elegendo bejegyzest irni, akkor elobb-utobb megics csak naprakessze valik, mert…