Nos, ahogy előző bejegyzésben ígértem, néhány bejegyzést visszamenőleg fogok megírni, bepótolva az eddigi semmittevést. Ettol aztan ra lehet fogni a blogra, hogy nem naprakesz, ami igaz is. Viszont ha sikerul elegendo bejegyzest irni, akkor elobb-utobb megics csak naprakessze valik, mert hat egy ido utan kenytelen leszek a jelen esemenyeivel foglalkozni. Ami ennek a visszapillantasnak tagadhatatlan elonye - es akkor ezzel be is fejezem a bevezeto okoskodo alfilozofalast - az az, hogy a mult torteneseit nemikepp letisztulva irom meg, megkimelve sok sallangtol a blog elvetemult olvasoit.

No tehat az elokeszuletektol kezdve...

Vegyes erzelmekkel vartam az indulast a tengerentulra, akkor meg valami kellemes borzongassal gondolva arra a sok ismeretlen dologra, ami odaat fog varni. Mar harom nappal indulas elott elkezdtek piszkalni otthon, hogy kezdjek osszepakolni, de nem en lennek ha, nem utolso este kezdtem volna el. Engem is meglepett, de ez bo ket ora alatt sikerult is, eleg sok ido eltelt, de maig sem jottem ra, hogy valamit esetleg kifelejtettem volna. Persze a munka nagy reszet nem en csinaltam, tekintve, hogy vasalni nem tudok. Szoval ezuton is koszi a supportot Anya, ahogy hungaroenglissel mondanank. Egy szo mint szaz, a ketszer huszonharom helyett bo 20 kiloba belefert az itteni eletem. Mint itt kiderult, a borondbe belecsempeszodott anyukam fenykepe is veletlenul, mely apro dolog, nem is direkt volt, megis nagyon orultem neki.

A masik nagy dilemma az idoeltolodasnak nevezett mumus kiiktatasa, mert hat minusz hat ora, az megiscsak hat ora. Feltem, hogy felborul a bioritmusom, na sebaj gondoltam, hogy kijatszom a rendszert, es ejszaka nem alszom, hanem majd a hosszu repulouton. Elore mondom: nem jott ossze.

Hajnalban (ot ora :-) indultam Szolnokrol vonattal, merthogy harom oraval indulas elott mar a repteren kell lenni, lelkemre kotottek. Ferihegyen leszallok, busszal megyek at a 2-es terminalra, jo szokasomhoz hiven bliccelek a BKV-n. Korulnezek a repteren, meg csak ki sincs irva a Frankfurti jarat, na mondom, nesze neked harom ora. De aztan megis csak megtalatam a camp leaders-es sokasagot, megkaptuk a billogot, karszalag formajaban es mar talalkoztam is egyik leendo munkatarsammal, Petivel. Becsekkoltunk. Meg rengeteg ido volt az indulasig, hat korulneztunk egy kicsit. Gondoltuk kimegyunk a teraszra. Nem Magyarorszag lenne, ha ezert nem kertek volna el 350 forintot. Raadasul semmi extra, csak egy nagy betonplacc. A repter meg; semmi forgalom, semmi latvanyossag, ennyi erovel a sziberiai Irktuszk reptere is lehetett volna. Akkor meg nem tudtam, de itt talalkoztam masik munkatarsammal, Adammal is.

Ferihegy - a hires-nevezetes teraszrol

A repuloutrol

Eloszor irany Frankfurt, a nagy ut foprobajakent. A kiszolgalas jo volt, bar wishkey-t nem adtak, csak sort es bort. Aztan atszallas Frankufrtban: oke, hogy nagy varos, de hogy ekkora reptere legyen? A masik terminalba vagy egy kilometeres fold alatti folyoson kellett atmenni. Durva. Frankfurtban egyebkent, mar gyakorlatilag mindenkivel talalkoztam, akivel egy taborba kerultem. Aztan beszallas a jo oreg Boeing 747-be, teny hogy bazi nagy az utastere. Mi a kozepso sorban ultunk, igy maximum magam ele nezhettem. Az egyik oldalon mellettem nem ult senki, igy csak felig ereztem heringnek magamat. Itt aztan a fedelzeten mar nem sajnaltak a wishkey-t, melyrol mar regen eldontottem, hogy inni fogok. Meg aztan 4-5 sor, kola, stb. En tok jol voltam, egeszen addig, amig el nem kezdtek hozni a kitoltendo papirokat a belepeshez. No ez nem ment, foleg, hogy az se mindegy elvileg, hogy az egyest meg a hetest hogyan irod. Vagy negy papirt kitoltottem, aztan a vegen foladtam. Gondolvan, ha nagyon kotozkodnek, majd a belepeskor kitoltok egy ujat. 

Klasszikus repulobol keszult fenykep

A repulout irgalmatlanul hosszu volt. Teljesen jo erzes, mikor azt hiszed, hogy mar vagy kilenc orat repultel, erre megkerdezed es mondjak, hogy a het es fel orabol meg visszavan ketto es fel. Az elore kitervelt alvas pedig nem mukodott, mert hogy - hogy nem az az icipici hajtomu vegig ott duruzsolt mellettunk. Ha ez nem lett volna eleg, a szelso sorban mellettunk ult egy fiatal anyuka ket kisgyerekevel, a kisebbik srac kulonosen aktiv volt: elso ket oraban a Lufthansa-tol ajandekba kapott rajztablajat pufolte, a kovetkezo harom oraban majdnem folyamatosan sirt. Ket dolog emlitesre melto meg: Egy lengyel csajszi es a vece. A lengyel csajszi odajott, hogy en is a camp leaders-tol vagyok-e. (Biztos latta a billogot) En mondom, hogy igen, kerdezem, hogy O is Fryeburgba jon-e, dehat nem. Mondtam, neki, hogy nagy kar, mert nagyon csinos. Csak mosolygott es lelepett. Ennyit a felszines emberi kapcsolatokrol. A vecerol csak annyit: a vakuumvece tiszta para, azt hittem engem is leszippant. Na de nem baj, legalabb viztakarekos.

Az utolso oraban mar hatul alldogaltam, nem birtam tovabb a helyemen maradni, valami szep tavas videk felett repultunk el. Ja itt a kornyeken sok a to. Lehet, hogy ez volt az.  Aztan landolunk, amikor mar foldkozelben voltunk, gondoltam, hogy mar csak tulelem. Abban a pillanatban, hogy a kerekek leertek, irgalmatlan nagy fekezes, hirtelen riadt csond az utasterben, de aztan csak megallunk, hiaba, lehet, hogy ez a normalis.

Elso lepesek Amerikaban - Ilyennek kepzelted?

Aztan Bostonban ketszeres ellenorzes. A rosszul kitoltott papirokat joszerivel meg se nezik, ujjlenyomatvetel, oszt csokolom. Elottem mindenkit elkuldenek reszletes csomagellenorzesre, tolem csak megkerdeztek, van-e nalam romlando gyumolcs. (kifogastalan angoltudasommal harmadjara meg is ertettem a kerdest :-) Juppije mar Bostonban vagyok. A varosbol nem sokat latni. Lassan talakozunk az ertunk kikuldott tagokkal, ezutan haromoras buszut, kenyelmesen. Hamar eltelt, mert vegre elaludtam.

Ennyit lattam Bostonbol

Szep hosszu bejegyzes, mi? Ez ilyen lesz, es meg ilyenebb. De most asszem megyek aludni, holnap reggel melo. Nem szeretem. :-)