Két nap lazulás után már épp hogy kezdtem elfeledkezni a munkáról, hát erre itt van hétfő aztán megint meló. A rosszkedvet tetézte, hogy a reggeli kimaradt, helyette délelőtt 10-kor ettünk brunch-ot (villásreggeli). Szóval reggel csak zászlófelvonás (ami amúgy sem érdekel túlzottan, dehát ha az amcsik fontosnak tartják ezt játszani, hát akkor legyen) és már álltunk is neki dolgozni. Ráadásul pont azt a melót kaptuk amitől már ideérkezésem óta féltem. Kitakaritani a konyhát. Már szerdán láttam, ahogy első nap benéztem hajdani - leendő munkahelyemre, hogy mindent 1 éves por borit, tarkitva egy kis egérszarral és még néhány itt részletezni nem kivánt dologgal.

Az összes edényt kipakoltuk az ebédlőbe, aztán kezdődött a móka. Én hamar megtaláltam a játszópajtást Jackson személyében (egy csúnya és gyors mosogatógép, vagy inkább gőzerőmű) illetve csak belepakoltam és mosogattam, az edényeket már más pakolta el. Lehet, hogy volt ennél keményebb meló is, mondjuk elmosni mind a 200 tálcát, plusz húsz fazekat, tepsit és egyéb edényt. Dehát úgy voltam vele, hogy csinálják a majdani counselorok, úgyis egész nyáron a lábukat lógatják majd, még én a konyhában gürizek.

Egyébként nem gondoltam volna, de ahhoz képes, hogy ez volt a legnagyobb mosogatás, amit eddig csináltam, fél egyre már végeztünk, aztén jöhetett a pihi, alvás és blogirás.

Na de hogy ne csak a melóról irjak (még akkor se, ha sajnos más nem igen történik errefele) ma találkoztam megint Dave-vel (Ő is takaritott) úgyhogy beszélgettem vele egy kicsit, meg odaadtam neki az ajándékomat, a törkölypálinkát. Nagyon örült neki. Aztán pedig ittunk csak úgy az egészségünkre egy kis unicumot. És megállapitottuk, hogy sok ilyen lesz még a nyáron. És már látom is, hogy nem lesz olyan rossz ez a nyár. Már ami a melón kivüli részt illeti.