No hát ezen is túl vagyunk. Mostmár teljes a kitchen staff létszáma, mindkét táborban. Tegnap félbehagytam a bejegyzést, mert hát ahogy mondtam, csak addig irom... De talán jobb is, hogy nem derül ki, hova mentünk. Bár őszinténszólva nem kell túl nagy logika hozzá, hogy valaki kitalálja. Annyit még azért elmondok, hogy én nem láttam semmit és nem is csináltam semmi rosszat.

Szóval tegnap, ahogy begördült a busz, végre mindenkivel találkoztam. Lányokkal is, igaz nem beszéltem velük túl sokat, mert a papirokat kellett közben intézniük, aztán meg vacsoráztak. Megmelegitettük nekik a vacsiról megmaradt pizzát, persze én segitettem Jeremynek kipakolni, merthát örültem a többieknek, még akkor is, hogyha aznap daz-off-om volt. Ha nincs kedvem, akkor valójában egy tálcát se kellett volna arrébb raknom, akkor se szólhatott volna senki egy szót sem.

Meg aztán találkoztunk a lengyelekkel is, akik 3-an vannak. Elején volt egy kis feszülés, ami sajnos pont engem érintett leginkább. Kezdtem is aggódni, hogz igy nem leszünk túl jóban a lengyelekkel, ami hát azért mégsem volna jó, hiszen azért a történelmi tradiciókat nem lehet meghazudtolni.

Történt ugyanis, hogy az egyik közülük, Adam odaállt elém érkezésük után kb. 20 perccel, hogy ahol én lakok a kastélyban az az Ő szobája volt régebben, és mivel harmadjára van itt én meg csak másodjára, ezért az a szabály a kastélyban, hogy nekem ki kell onnan költözni. Talán mondanom sem kell, azért erre gondolom mindenkiben felment volna a pumpa, mikor egyrészt már berendezkedtem, aztán 2 napig csavaroztam a dolgokat, javitottam a szobát és akkor jön egy arc, hogy akkor tünés. Hát ez nem igy működik. Aztán persze panaszkodott Jeremynek is, aki kérdezte, hogy én előre leosztottam-e a szobákat a magyaroknak, dehát mondtam neki, hogy semmi ilyesmiről szó sincs, azért ekkora paraszt nem vagyok, pláne, hogy lengyelekről van szó. Meg aztán azt is mondtam, hogy nem tartom túl barátságos lépésnek ezt igy mindjárt az elején, mikor én vártam őket is legalább annyira mint a magyarokat. És ebben igazat is adott. De aztán hála Dave előrelátásának ez a probléma is szerencsésen megoldódott, mert lezárt ennek a srácnak egy szobát külön, az emeleten. Mert Adam mindenképp ott szeretett volna lakni. Szóval igy minden rendbejött. És én is jól jártam mert maradtam ott, ahol eddig, saját, külön szobában, duplaággyal, kényelmesen.

Miután Jeremy közreműködésével a már akkor a kastélyban mindent lerendeztünk, csak arra vártunk, hogz Jeremy lelépjen. Azután előkerült a szobámból az este hatkor már bekészitett hűtőláda, benne úgy 24-25 doboz jéghideg sörrel. Bár meg kell hagyni, a lengyelek se voltak szégyelősek, mindjárt előkerült 2 ajándék-üveg. Az első amit ittunk, nem tudom pontosan leirni a nevét, a srác úgy forditotta, hogy gyomor-vodka, mert rendbeteszi a gyomrot, akár nálunk az unikum. Na hát ez valami hihetetlenül finom volt. Hasonló az ize, mint a becherovkának, de annál sokkal lágyabb. Pedig már a beher se rossz. Nagyon-nagyon finom volt. Aztán, hogy ez elfogyott következő a Zubrowka volt, erről már hallottam ugyan, de még sose ittam. Hát igazából nem volt rossz, de messze alulmúlta az előzőt. Ez már igy elég lett volna, de ekkor még Dave hozta amit múltkor neki ajándékoztam, jóféle törkölypálinkát. Ez is finom volt, de a többiekhez képest erős mint a méreg. Hiába mi magyarok tudunk alkotni. Az est fénypontja egyébként mindenképp az volt, hogy Adam, akiről közben azért mégiscsak kiderült, hogy teljesen jó arc, csak igy felállt és azt mondta, magyarul: "Lendzsel, madzsar két jó barát". Az amolyan pohárköszöntő volt, persze lehet, hogy igaziból csak engem hatott meg. De engem nagyon. Meg az is jól esett, amikor Dave mondta, hogy, na most majd nem beszélhettek magyarul, mint  tavaly, most muszáj lesz angolul... És erre megint csak Adam azt mondja, hogy "Eszetekbe ne jusson, a magyar az olyan szép nyelv, használjátok. Nekem is meg kéne tanulni." Hát most erre melyik magyar szólna rosszat? Számomra megható dolog, azért, hogy az otthon már-már közhely szinten emlegetett lengyel-magyar barátság tényleg működik a valóságban is. Hiába vagyunk mindannyian éppen 6000 km-re Otthontól.

Persze, azért eljött a ma is. Márpedig, hogyha ennyi mindent meg kellett kostólni, az nem múlik el következmények nélkül. Mondanom se kell, reggel fájt a fejem. De kit érdekel, szép este volt. Ma viszont belekóstoltunk a valódi életbe...reggel még kevesen dolgozunk a portán mert a 2 lengyel, a 2 új magyar srác (meg egyébként az összes lány) ahogy tegnap is mondtam, elmentek Portlandba social security numbert csináltatni. Igy az tányérmosogatáson kivül ma egy kis időre újra nagyedénz-mosogatásba is belekóstoltam, Petivel ketten csináltuk. És rájöttem, hogy még mindig utálom ezt csinálni. Meg ugye a kezem is kikészül tőle, szerencsére, azért ehhez egy alkalom nem elég. Délben meg már az egyik lengyel srác csinálta. A másik két lengyel srác egyébként érdekes, ugyanis egyáltalán nem beszélnek angolul, csak néhány szót értenek meg. Dehát istenem, a koszos edények semmilyen nyelven nem beszélnek, angolul se. Én ma pont a tányérmosogatónál összekerültem az egyikükkel, ő készitette elő az edényeket. Hát én magyaráztam neki, nem sok sikerrel. Amit nagyon muszáj volt, hogy megértsen, azt elmondtam Adamnak, Ő meg leforditotta lengyelre. Eztán dolgozott a srác, nem kerüli a munkát, csak még bele kell jönnie. De nem lesz baj. Azért az aranyos volt, mert azt a szót azért ismeri, hogy "finish", ezért aztán amikor mindig mondtam neki egy mondatot, amiben szerepelt ez, akkor mindig abba akarta hagyni a munkát. Pedig amit mondtam neki az arról szólt éppen, hogy még ezt meg ezt el kell mosni, pultot letakaritani és akkor vége. De azért ezt a szót jó, hogy ismeri, elvégre elég fontos, különben még megtörténhetne az is, hogy sohase hagyná abba...

Na de azért történt ma más is. Úgy néz ki, hogz hárman vagy 4en összefogunk és bérlünk egy autót Bettiéktől. Elég jutányos áron, heti 100 dollárért. Igaz, hogy egy lepukkant 10 év körüli Chevrolet Monte Carlo SS ről van szó, de megy. És mivel Betti férjének autószerelő műhelye van, igy meg is javitja nekünk, tehát motorikusan is rendben lesz. Egyébként egy 3 literes motor dübörög benne, ez errefele elég kicsinek számit. Ennek azért örülök mert igy nem leszünk bezárva ide, minden szünnapon elmehetünk valamerre. Igy aztán terevbe van véve - legalábbis részemről, de a többiekkel még nyilván egyeztetünk - a niagara, portland (bálnales) mt. washington, maine partvidéke, esetleg boston és ki tudja mi még micsoda. Meg persze nem kell könyörögni azért se, ha el akarunk menni moziba, csekket beváltani, vagy a wal-martba, outletbe vásárolni. Ami rossz benne az az, hogy elvileg 4-nél többen problémásan férünk el benne, márpedig magyarok öten vagyunk (a lengyelek külön rendezik az autót) és akkor még a lányokról nem beszéltünk. Pedig azért őket sem lenne jó itthon hagyni. Na de majd meglátjuk, egyelőre a kocsit javitják, vagy hétfőre lesz kész, vagz esetleg már hétvégére, ha szerencsénk van. Ma voltunk megnézni az autót, aztán, hogy visszaértünk elaludtam. Végre elmúlt a fejfájás. Aztán meg több counselor megjegyezte, hogy ááá te voltál az aki a counselor roomban aludt! Hát igen, hires lettem...De azért nem feltétlen ilyen hirnévre vágytam, bár igazából nincs ellenemre.

Egyébként Dave ma este mondta, hogy én elvileg nem fogok edényeket mosni, hanem kitchen helper leszek, vagyis Don-éknak segitek majd. Ezek szerint mégiscsak lesz belőle valami. Ennek nagyon örülök, igy változatosabb lesz a munka és az angoltudásom is jobban fejlődik. Merthát hiába szidom folyamatosan Jacksont, a mosogatógépet meg az edényeket, ők nem beszélnek vissza. Meg azokat is szidom, akik disznó mód esznek és még csak annyit se mondanak, hogy "Thanks" azért, hogy kiganézok utánuk.  Persze ők nem értik. Csak a lengyelek amikor azt mondom "kurva", merthát náluk is ugyanazt jelenti. Hát igen, mintha már irtam volna a közös történelmi gyökerekről. Egyébként itt a konyhai munkámmal kapcsolatban inkább nyugtával dicsérem a napot, holnap, azaz már ma, majd itt lesz Don, mindent megbeszélünk.

Ma már azért valamennyit beszéltem a csajokkal is, azt mondják, hogy jó a csapat. Ennek örülök, maradjon is igy. És Juli ténzleg hozott nekem unikumot, nagyon rendes. Pedig akkor se tehettem volna semmiféle szemrehányást neki, ha elfelejti. Csak majd győzzem kifizetni, túl sok a kiadás. A fizetési nap meg lassan közeledik csak.

És mára befejeztem.