Ha már az egész hétvégét megkaptuk pihenőnek, azért csak nem bölcs dolog az egészet semmittevéssel - beleértve mondjuk a facebookozást és blogirást is - eltölteni. A szobatársaim szombaton elmentek megmászni a Mt. Washingtont, ami majdnem 2000 méter magas, valószinüleg a környék legnagyobb látványossága. Viszont engem itthon felejtettek, úgyhogy ezt sem fogom most megnézni. Van viszont itt a közelben egy  "hegyecske" ami ugyancsak 360 méter magas, de mégiscsak itt a szűkebb körenyezetben a legmagasabb (pl. a Jockey Cap csak 160 m) már otthon elhatároztam, hogy ezt meg fogom mászni, annál is inkább mivel a környéken egyedül erre visz fel turistaút.

Szóval Jordan-nal fel is kerekedtünk vasárnap délután (még bő 2 óra volt vacsiig), autóval elmentünk egy darabig, majd mivel onnantól járhatatlan volt az út, még 2 km-t gyalogoltunk. Tény, hogy Mt. Tom nem nevezhető magas hegynek, de azért megizzasztott, de lényeg, hogy felértünk a tetejére. Hát igen, csak a fáktól semmi nem látszik. De szerencsére egy kicsit tovább mentünk és akkor már teljes volt a panoráma. Mivel ma már eleget irtam, úgyhogy inkább képes beszámoló következik:

Zuzmó. A zindikátorfaj.

Azért nem mentem közelebb, sose lehet tudni.

Egyébként külön nagy eseménye volt a kirándulásnak, hogy azután 5 kullancsot találtam magamon, pedig csak 4 km-t gyalogoltam. Szerencsére rövid volt a kirándulás igy még nem kellett őket kihúzgálni. Asszem kicsit kullancsveszélyes vidék ez.  Na de legalább ezt is megnéztem. Na mára ez volt az utolsó bejegyzés.