Legalábbis senki olyan, akinek fontos lenne, mármint mondjuk olyan szempontból, mert majd Ő is átéli, mert mondjuk munkatársam lesz, vagy ilyesmi. Meg aztán anyukám se, aki épp Lengyelországban van iskolai kiránduláson, igy  Ő is kiesett. Mondjuk azért Tilla még itt van, már ha olvassa. Na de mindegy.

Szóval legutóbb szombat este jelentkeztem és azóta talán olyan túl sok érdekes nem is történt. De mivel ez az én blogom hálistennek nem is kell mindig érdekes dolgokat beleirni. Mint ahogy eddig, ezt se cimlapra szánom.

Vasárnap ugye szabadnapom volt, sajnos túl hamar eltelt és még nem is csináltam olyan túl sok mindent. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy már megint pont akkor nem volt jó idő. Dehát már megszoktam, ki van ez errefele találva, de nagyon. Ja, hogy el akartál menni valamerre? Nesze, akkor kapsz egy kis esőt. Vagy legalábbis egy kis hideget, hogy ne legyen kedved kimozdulni. Ahogy valaki még régen a szobám falára irta: Maine Kampf.

Ja igen, szobám. Elköltöztem. Nem, nem kegyelmezett meg nekem senki, úgyhogy nem a kastélyból, csak a szemközti szobába. Ez jobbnak látszott. Rálátni az ablakból a Sacora. Vagy mondjuk több polc van és jobb ágyak (csak egy kicsivel jobb). Na de ez még nem lett volna elég, mindig a maximumot kell kihozni mindenből, úgyhogy Davetől elkértem az akkus csavarhúzót, és csavarokat. Aztán uccu neki: átrendezni a szobát. Polcokat átrakni, titkos rekeszt kiépiteni (ne kérdezd mindek, elég annyi: csak úgy) Olvasólámpát beszerelni a szekrénybe, mert ugye hangulatvilágitás rulez...

A konyhán semmi különös nem történt. Dave az elmúlt két napban nem dolgozott, azt hittem keményebb lesz a munka, de nem sokkal. Sőt bizonyos szempontból jobb volt. Mert például az edénymosogatást sokszor rátukmáltam a counselorokre, én meg helyette Don-nak segitettem. Persze rohangálós munka, meg sok mindent kell csinálni, de jobb is igy, mert legalább izgalmasabb. Aztán Don kézdezte, hogy mit szeretnék dolgozni nyáron a konyhán én mondtam, hogy nekem jó az edénymosogatás, de szivesen segitek igy a konyhán is, mint most. Azt mondta lehet róla szó, de majd meglátjuk. Még megbeszéli Dave-vel. Egyébként egész jól kijövünk az öreggel, még akkor is ha általában minden kétszer kell elmondania, mert nem értem. De azért jó.

A konyhai személyzet jobbnak igérkezik, mint tavaly (már most itt az amerikai részt értve, nem a lengyel-magyar kooperációt) Mindenekelőtt nem jön vissza Anita, akit a konyhán mindenki utált. Én is. Főleg azért, mert ugy adta oda a kaját, mintha a kutyának adná. És kiabált. De persze mindezt csak akkor, amikor Don nem volt ott, akkor mindjárt főnöknek érezte magát. Éppen ma mondtam Don-nak, hogy örülök, hogy nem jön vissza, meg elmeséltem neki mi volt tavaly. Erre csak annyit mondott: Fucking Bitch. Na ezt most inkább nem forditom le, nehogy szó érje a ház elejét. Szóval a konyhán Dolgozik majd Don-on kivül, Betty és Dave. Ennyi. Szóval semmi gond nem lesz. Betty-vel csak tegnap találkoztam először, nagyon örült nekem. Mondjuk én is. Ő igazán rendes volt hozzánk tavaly.

Ennyit a konyhai dolgokról. Ja mégsem: egy kicsit panaszkodok még. A counselorok többsége igénytelen, legalábbis a munkára nézve. Nem értik meg az egyik alapvető konyhai szabályt: Meló után mindent letakaritunk, mindent. Mondjuk lehet az Ő helyükben én sem érteném meg. De nekik nem gond, hogy koszosan rakják el a tányért (amire a koszt Jackson még pluszban rá is sütötte. Vagy hogy egy halom kés mogyoróvajas maradt. De sebaj. A nagyon koszosakat kiveszem, a többit meg hát... Nem én fogok enni belőle, hanem ti. Ha igénytelenek vagytok a munkátokra nem érdemeltek mást.

Ja egyébként valami csoda folytán, holnap megint szadadnapom van. Háromszor megkérdeztem Dont, hogy biztos igy van-e. De azt mondta igen. Merthogy Dave nem volt ott 2 napig. Hát tök jó. Igy még ha összejön akár az is lehet, hogy elmegyek többiek elé Bostonba. Már ha innen indul a busz. Na de ezt holnap még meglátjuk.

Ma történt egy kicsit érdekes dolog is. Meló után épp a kastélyban a fürdőszobában voltam. És érzem, hogy remeg az egész ház. De szó szerint. Dexter új hangcuccot szerzett be. Durva, na ettől lehetnek majd bulik. Meg Dexter egyébként is nagy arc. A bulikról meg annyit, hogy megkérdeztem Moe-t, hogy átjöhetnek-e a lányok holnap este, meg lehet-e egy kis parti. De azt mondta, hogy nem. Senki másnak nem lehet igy nekünk se. Meg elhadart valamit én arra csak annyit mondtam, hogy yes. Ő meg azt, hogy No. Kiderült, hogy arról tartott kis értekezést, hogy alkohol meg csajok. Hát igy mondjak valamire igent. Persze, hogy nincs alkohol. Csajok? Hát persze, hogy nem. De talán jobb is igy. Végülis az érkezés estéjén mindenki fáradt lesz. Na majd talán szombaton. A kastélynak akkor is vannak bizonyos privilégiumai, talán majd Moe is belátja, ahogy tavaly megtette.

Lassan kifogyom a sztorikból mára. Azért van még egy valami, ami tetszett. Tegnap beszéltem Dan-nal, aki itt a táborban ha jól tudom horgászatot tanit. Nem counselor, annál azért már kicsit régebben van itt. Én egyébként csak félkarú rablónak hivom. Sokan azt mondanák ezért, mekkora szemét vagyok, pedig nem. Meg egyébként nincs is bajom vele.

Éppen itt ül a gépnél, ahol most én, én meg nézem a tévét néhány méterrel odébb, egyszercsak megkérdezi:

- Hogy  mondják lengyelül, hogy boldog szülinapot?

- Én: Nem tudom, de javaslom a google translate-t ott biztos le lehet forditani.

- Nemá, most tényleg hogy van??

-Tényleg nem tudom...

- Ja nem lengyel vagy?

- Hát nem. Magyar.

Egyébként az öregek közül sokan elfelejtik és mindig megkérdezik. Mert csak annyit tudnak, hogy valahonnan messziről. Hát igen számitásaim szerint 6676,79 km-ről.

Csak még egy - már abszolult nem fontos gondolat - a konyhán találtam egy könyvet, ami magyarul van. És a kokainról szól. Tavaly itt hagyta valaki és most ezt olvasom. Tök jó.

Na mára tényleg ennyi, pléne, hogy holnap megint egy hosszabb bejegyzést tervezek. És végre nem a táborról, sőt nem is Amerikáról. De nem valószinű, hogy szép bejegyzés lesz, sőt lehet, hogy sokan kritizálni is fogják. De ez van, ettől még leirom.