Here we go, ahogy szoktam mondani, amikor visszatolom a salátabáros kocsit a konyhába. Hát megint itt vagyok. Múlt vasárnap óta annyi minden történt, hogy még elmesélni is sok volna. Azért mégis megpróbálom. Van itt jó is rossz is. Mondjuk az kifejezetten rossz, hogy nincs időm még emailt irni sem, nemhogy blogot. Persze biztosan más lenne, ha az esték nagy része itthon punnyadós volna, de nem az. Akkor meg talán nem volna miről irni.

Hogy mi van a konyhán? Hát semmi, azaz még mindig meló. Ma elvileg nem kellett ebédet késziteni, mert a gyerekek kirándultak, mint minden kedden. A többieknek ezért lunch-off volt csak nekem nem. Én a reggel félhetes kezdés után először háromnegyed kettőkor jöhettem el. És mindezt fejfájosan végigcsinálni, hát nem volt leányálom. Lehet, hogy a tegnapi négy sör miatt fájt? ÁÁ, ezt én sem hiszem el. Azért maradt mára egy kis sikerélmény is: ha csak egy kis időre is, de séfnek érezhettem magam. Történt ugyanis, hogy ma vacsorára teriyaki csirkét készitettünk. Azaz nem, mert azt régebben készitettünk. Nem nagy kunszt az egész: megérkezik a csirkemellfilé már darabolva és pálcákra feltűzve, nekünk ezt kell belemártogatni a teriyaki szószba, aztán meg kisütni. Ezt csináltuk múltkor. Hát igazából nem valami jó izű a cucc, de azért ehető. De Don ma azt mondta, hogy úgysem nagyon szerették ezt a múltkor a népek (nekem ez nem tünt fel annyira), úgyhogy egy kis brainstroming és elő az amerikai Joly Jokerrel, a barbecue szósszal. Nesze neked teriyaki-s csirke. A pletykák szerint ezt a barbecue szószt a Sysco azért nyomja ennyire, mert igy tudják eladni drágán a fáradt olajat (szerintem inkább gázolajat) lényeg, hogy iszonyat durva cucc és nagyon szar izű. De csak nekünk, az amerikaiak úgy eszik mintha manna lenne. Mindenhez és mindennel. Én nem akartam ma kreativ lenni, mert mint ahogy mondtam fájt a fejem, na de azért abba mégsem nyugodhatok bele, hogy vacsorára gázolajjal átitatott csirkét egyek. Úgyhogy gyors interjű a srácokkal, hogy ők is kérnek-e mézes mustáros csirkét. A válasz egyértelműen pozitiv volt, amúgy is tudtam hogy nincsenek annyira oda a barbecue-ért. Szerencsére Donék is hagytak alkotni. Úgyhogy amikor végeztünk a barbecue-s mártogatással (Itt jegyzen meg, hogy kesztyű nélkül kezdtem mártogatni, de a szósz elkezdte marni a kezem. Lehet, hogy tényleg gázolaj?) Az utolsó harminc darab húshoz elkészitettem a saját mézes mustáros mártást, persze alapanyagok tekintetében kreativnak kell lenni, mert semmi sem olyan, mint otthon. Már múltkor észrevettem, hogy a salátabárban az egyik dressing az mindig mézes mustáros szósz, persze hát ez magában édes mint a bűn, ezen felül inkább jellegtelen izű, dehát talán ez itt nem meglepő. Úgyhogy következett a feljavitás: páchoz illően egy kis olaj (persze zöldségolaj, mert itt nincs napraforgóolaj) Don csak nézett, hogy úristen, olaj? (Pedig valószinűleg kevesebbet használtam hozzá, mint amennyi a barbecue-ban van.) Aztán a már emlitett dressing, majd sok bors és fokhagyma hiján fokhagymapor. Azt hiszem az arányokat sikerült eltalálni. A szószt megkóstoltattam Donnal is, erre azt kérdezte, hogy meg akarom-e ölni, merthát olyan erős. De azért mondta, hogy finom. Meg mondtam, hogy bizzon bennem. Eztán szépen kenegettem a csirkepálcikákat, közben megjelent a tábori nővérke. Vagy inkább nem becézem, mert se nem kicsi, se nem csinos. Asszongya, hogy hú ez, ez nagyon jól néz ki...csak akkor fagyott le arcáról a mosoly, amikor Don elmondta neki, hogy ez csak a kitchen staff részére készül. Hát ez van. Kérdeztem Dont, hogy mennyi idejig kell sütni, azt hittem, hogy legalább 20-30 perc, de csak 11 perc ötszáz fokon. Hiába itt nem szarakodnak. Eredetileg úgy akartam, hogy a fele időt alufóliával lezárt tepsiben, a felét meg anélkül, de szerintem ezt Don nem tartotta be, amúgy is mondta, hogy tegyük ki tálcára, mint az összes többi barbecue-s szart. Szóval nem tudom a sütés menetét, mert akkor aludtam a kastélyban, de lényeg az, hogy a végeredmény egész jó lett. Azt hiszem mindenkinek izlett. Don is mondta külön, hogy nagyon jó lett, úgyhogy gratulál. És nekünk volt a legjobb kajánk a táborban. Remélem majd máskor is alkothatok, akkor esetleg már egy kicsit többet.

Ezen kivül a konyháról nem sok jót mondhatok. Bár a főnököket szeretem és minden rendben velük, szeretek Bettinek is segiteni. Viszont a lengyelekkel nem nagyon jövök, illetve jövünk ki jól. Pontosabban ami engem érint, az konkrétan az egyikük, Adam. Ő köztük kvázi a főnök, ő intézte el, hogy mind a hárman ebbe a táborba kerüljenek, és nem utolsó sorban ő tud angolul közöttük. De ezen felül egy seggfej. Főleg velem. Bár most nem szólunk egymáshoz, mert haragszom rád van, meg gondolom épp bosszút forral. Nagyon egy furcsa ember és egyre jobban megértem a  természetét. Legutóbb szombaton vesztünk össze, egy hatalmas problémán. Reggeli előtt 10 perccel rengeteg dolgom van még vissza, tejeket kirakni a müzlihez, elkésziteni azt a kurva lekváros naprafogrókrém pultot, amit a gyerekek állandóan tömnek magukba. Mert ugye itt nem lehet mogyoróvajat enni, mert sok gyerek allergiás rá. Na tehát rohangálás, ezért megkérem az egyik lengyelt, Kamilt, hogy legyen szives a 21 darab toastos kosárkába belerakni a szalvétát (ez hihetetlenül bonyolult feladat) Meg amúgy is csak a pultot támasztotta és Adammal beszélgetett, aki egész reggel a toastokat sütögette. De nem lehet. Mert Adam belepofázik, hogy akkor mi a te dolgod? Ezt nem neki kell csinálni. Lusta vagy. Hát a kurva anyádat. Eléggé ideges lettem, főleg azért mert egész reggel csak rohangáltam. Korábban kezdem a melót és később fejezem be, de azért én vagyok a lusta. Azt mondja kérdezzek meg akárkit, hogy keményebben dolgozik, mint én. Hát leszarom. Egyébként utólag kezd összeállni a kép, hogy nem volt ez annyira spontán veszekedés. Szombaton ugyanis Donnak szabadnapja van, igy Dave a főnök, meg Betti sincs ott. Senki olyan aki leállitaná, ha elkanászodik. Dave nagyon jó ember, csak nem akarja felvállalni a konfliktust Adammal. Ami az ő szempontjából végülis érthető. Szóval Adam pontosan tudja mikor kell basztatni az embert. Meg aztán történt más dolog is: ezelőtt vagy 2 nappal mézes mázosan megkért engem, hogy cseréljem el a következő vasárnapi szabadnapomat vele, mert szeretnének elmenni a Niagarához. És Adam-on kivül mindenkinek vasárnap van szabadnapja. Én erre azt mondtam neki, hogy még megbeszélem a srácokkal, hogy akarnak-e valami nagyobb kirándulást tenni és hétfőig eldöntjük. Itt megjegyezném, hogy egyébként sem akartam nagyon kötélnek állni, hiszen Adamnak már ezelőtt is volt legalább 2-3 tisztességtelen húzása velem szemben. Hogy mást ne emlitsek, mondjuk kölcsönkért 150 dolcsit tőlem, hogy megvehesse a kocsiját, aztán másnap már nekem akart esni valami csekélység miatt. Alig tudtam leállitani.De úgy voltam vele, hogyha szabadnapon a többiek megint csak a Wal-Mart-ig jutnak el, akkor miért ne. De aztán közbejött ez a szombat reggel. Persze tudom, tudom: megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Na de azért mégis csak a kurva annyát annak, aki megdobott. Úgyhogy még aznap délben mondtam is neki, hogy sajnos csere lefújva, mert megyünk Portlandbe. Hát erre csak nagyképűen közölte, hogy már megbeszélte Donnal és Davvel is ezt a cserét, úgyhogy ez az én problémám. A kurva szádat. Kár, hogy én még nem mondtam igent rá, hiába akarta igy érteni. Hát majd meglátjuk kinek a problémája. Először lehet, hogy az enyém, aztán megint a tied lesz. Minthogy szombaton nincs ott Don, igy vasárnap reggel beszéltem vele, persze nem fejtettem ki a dolgokat részletesen neki, ha érdekli majd úgyis megkérdezi. De a lényeg az, hogy megmondtam, hogy nincs csere. Adam egyből jött utánam, hogy mit beszéltem Donnal, hát mondom a szabadnapomról. Hát nem volt őszinte a mosolya. De mondtam neki, hogy te kezdted... Miért várja el valaki tőlem, hogyha velem patkányként viselkedik, utána majd én még szivességet teszek neki? Bocs, de ez nem tündérmese. Azaz, hogy mégis, mert jó tett helyébe jót várj. Hát a szombat reggeli egészpályás letámadás legalábbis nehezen értelmezhető igy. Még reggel mikor találkoztam a barátnőjével, neki is elmondtam, hogy semmi problémám vele, meg hogy rendes lány, de a barátja az enyhén szólva furcsa arc. És hogy meg kell értenie az én szempontjaimat is. Hát szerintem nem értett meg rendesen, na de mindegy. Legalábbis nem Adam verzióját hallotta először. Persze ez az egész jobb, mint egy istenverte szappanopera. Mert itt, hiába én állok nyerésre, nincs vége. Pletykákat hallottam, hogy bosszút fog állni. Igaziból én nem félek tőle. De azért valami elkezdődött legalábbis úgy néz ki: patkány üzemmódból átváltott vakondba. Ma kaptam egy telefont a konyhán. Pont amikor este a salátabárt pakoltam. Allen volt az, a Forest Acres konyhafőnöke. És mint ma megtudtam Donnak a főnöke is. Erről a szabadnapcseréről akart velem beszélni. Hát nem kalkulálta bele a történetbe, hogy én nem tudok jól angulul pláne nem telefonon keresztül. És pláne nem úgy hoyg körülöttem az asztalokat pakolják (mert ma este dizsi volt), hangzavarban. Úgyhogy nem sikerült velem beszélni, helyette Donnak mondta mi van. Mint utólag kiderült nem önszántából hivott fel, hanem bizony Adam átment hozzá (ma szabadnapja volt úgyhogy ráért). Na de sebaj. Talán nem hiszi el, de igazából én nem ijedek meg attól, hogy ilyen vagy olyan főnökkel kell beszélnem. Ha valakit érdekel én szivesen elmondom neki a saját véleményem, ahogy itt leirtam. Azért annyit be kell ismernem, első próbálkozásnak nem rossz. Csak ennél egy kicsit jobban kell tudni ásnod.

Most mesélhetnék ezt vagy azt még a lengyelekről, de felesleges. Annál is inkább mert lehet, hogy valaki ezt leforditja nekik. Ugyanis van a lányok között valaki, aki nagyon jóban van velük. Mert neki megéri. De a nevét akkor se fogom elárulni. Annál is inkább mert biztosan olyan is olvassa a blogot aki teljesen máshogy ismeri őt. Na de most arról szól, hogy én, hogy gondolom. Hát bizony én is tanultam valamikor vállalkozás-elméletet és hallottam a SWOT elemzésről. Még ha az egész baromság is volt. Na szóval az illető valószinűleg  valami hasonlót csinált két potenciális társaságra, akiknek van autója. A lengyelekre és ránk. Vagyis  költség-haszon elemzést. És a mérleg a lengyelek javára dőlt el, igy velük barátkozik. Mert ők biztosan el tudják vinni valahová, mert 7 személyes az autójuk (egy Dodge Caravan, szombaton vezettem és olyan lomha mint egy busz) Már a kezdetek kezdetén furcsálltuk, hogy azt mondta, ha van hely az autóban akkor a lányok közül mindenképp őt vigyük. Erre azt válaszoltuk, hogy nem akarunk emiatt elenségeskedést a lányok között, de azt mondta, hogy ez nem probléma. Aztán látta, hogy annyira nem vagyunk hajlandóak kivételezni vele. Igyhát nem velünk barátkozik. Mára annyira elfajult a helyzet, hogy nem is szól hozzánk. Azért furcsa, hogy együtt vagyunk egy buliban valakivel, aki ugyanúgy magyar és mégcsak nem is szól hozzánk. De hiába az identitástudat fontos dolog. De nézzük a jó oldalát: legalább nem játszik két oldalra. Ő döntött. Csak furcsa, de ennyi az egész

Azt hiszem kezd terebélyesedni a bejegyzés de most nem érdekel. Holnap szabadnapom van, úgyhogy nincs hatharminckor ébresztő. De most inkább az előző, vasárnapi szabadnapról beszélek. Ja de még előtte, szombaton megint buli a kastélyban, megint jól sikerült. Mármint részemről nem annyira. Persze semmi rossz nem történt, csak annyi, hogy nem ihattam. Mert előtte Petivel és Pistivel kö-papir-ollót játszottunk és ezzel eldöntöttük, hogy ki vezet. Elvileg én nyertem, de aztán kiderült, hogy a szabály az, hogy aki nyer az veszit, és igy vezet. Hát mindegy én ezt nem értem. Na de jó lesz nekem a kóla és a narancslé is aznap este. Aztán este, ahogy már azt irtam a lengyelek autójában vittem haza a lányokat, mert ebben mindenki elfért. Először egy kicsit féltem tőle, mert ez kormányváltós autó (mármint a váltó az automata, de akkor is a kormányoszlopon van) és hogy nem tudom kezelni, de minthogy kiirja a műszerfalon, hogy milyen állásban van, igy nem vészes. Csak tényleg lomha egy dög. Nem úgy mint a mi jó öreg Chevrolet Monte Carlo SS-ünk, amit tényleg imádok vezetni. Eddig a legtöbb amit beleraktam az egy nap alatt több mint 400 mérföld volt, mert elmentem Augustáig, Maine állam fővárosába, onnan meg Bar Harborba le az óceánpartra.  Ez valahogy kimaradt a bejegyzések közül de sebaj majd utólag pótolom egy szép képes összeállitással. Szóval, hogy témánál maradjak a vasárnap megint túl hamar eltelt, de azért jó volt. reggel megint a bolhapiacon inditottunk. Úristen ezt múlt hét óta még át se rendezték, majdnem minden ugyan az. Hát lehet, hogy nem éri meg többször elmenni. Aztán meg megint a lányokat áthoztuk ide, ebédeltünk, megint steaket, aztán eldöntöttük mit csináljuk délután. Hát ne már shopping megint az nem volna jó. Na de maradtunk North Conwaynál és elmentünk moziba. Megnéztük a Predátort. Hűha. Hát már csak azért is megéri megnézni, mert Nimród Antal rendezte. Nem, nem irom le magyarul a nevét, mert egy ilyen film a Kontroll rendezőjétől szégyen. Egy fos. Látványra talán annyira nem volt rossz, bár volt néhány effekt ami annyira bénán sikerült, hogy egy 10 éves B-moziba is ciki lenne berakni. Meg unalmas. És egyáltalán. Valahogy nem hat meg, hogy rasztafejű medvedisznóember harcol a főhössel. Aki dzsungelben kalandozik. Hát minek ment oda. Úgy kellett neki, mert ott volt a csúnyagonosz predátor is.

Eztán a lányokat hazafuvarozták én ott maradtam North Conwayban várva a második körre, Zolival. Elmentünk megnézni a Conway Scenic Railroad állomását, ahonnan régen Bostonba indultak a vonatok, de a hatvanas évek elején bezárták (ekkor már itt tetőzőtt a motorizáció, úgyhogy el is hiszem, hogy nem volt gazdaságos) Hiába itt olcsó a benzin és sok az autó. De a hetvenes években megint megnyitották, mint amolyan múzeumvasútat. Mert túl szép arrafele a kilátás. Eztán a benzinkúton vettem egy pakk Rolling Rock (sört) ami talán nem is volna emlitésre méltó, csak azért mondom, mert a hűtőajtón láttam egy kiirást ami megtetszett: "Nem vagy még 21? Nem vehetsz sört. Olyannak veszed, aki még nincs 21? Az többe fog kerülni, mint egy 12-es pack..." Ajaj. Szerencsére már elfogyott és nem került többe. Aztán a nap utolsó élménye, egy újabb amerikai filing amit ki kellett próbálni, az pedig a Pizza Hut. Beültünk igy öten, merthát lakjunk jól. 14 a medium size pizza és 16 a large. Ne viccelj két dollár a különbség? Hát persze, hogy a nagyot vesszük. Aztán kezdünk aggódni, mert másik asztaloknál egy család rendelt magának egy Large pizzát, mi meg fejenként egyet. Aztán amikor megkaptuk, hát mondom elbánok én ezzel hát nem is olyan nagy (csak akkora mint nálunk egy normál méretű pizza) én otthon egyedül megeszek egy 50 centiset. Igen ám. De ez vastag tésztás és nagyon durván zsiros. Szóval a felénél tovább én sem birtam. A többit hazavittük. ez az egész 20 dollárba fájt, életem legdrágább pizzája. Na de ezt is kipróbáltuk. A pincérnő egyébként egy orosz csaj volt.

Na jólvan már csak keveset irok, már nagyon elég. Múlt hét szerdán szabadnapomon nyitottam itt bankszámlát. Nem is akkora nehézség megcsinálni, és ingyenes is. Erre olcsón rárakhatom a fizetésem. Igaz, hogy el kellett menni érte North Conwayba a Citizen Bankhoz, meg kellett hozzá a tartózkodási engedélyem, és a tábornak külön is igazolni kellett, hogy itt dolgozom, de ezzel együtt se volt nehéz. Ráadásul a bankosnéni is kedves volt. Persze, ez a dolga. Azt mondták, hogy 7-10 munkanap mire a kártyám megérkezik, de már hétfőn itt volt. Uccu neki aktiváltam telefonon, pedig a telefonos angolban nem vagyok jó, de azért csak sikerült lebeszélnem az ügyintézővel. Gondolom a végén már csak azárt is aktiválta mert tudta, hogy nincs még egy hülye aki ennyit szenvedne az aktiválásért, úgy hogy nem beszél angolul. Meg nem érti rendesen a kérdéseket és csalni akarna a kártyával. Na de hogy ezen is túl vagyok, végre megvettem a netbookot a Wal-Mart internetes oldalán. Nekem pont ilyen gép kell: kicsi könnyű és hordozható. És 9,5 órát bir az akksija. Egyébként Dell 1012 Obsidian Black, 10,1 colos monitorral. Egy napos szállitással rendeltem, ezért elvileg már holnapra itt van. Meg jön hozzá táska, vezetéknélküli egér és fülhallgató, meg USB hub is. És mindez kevesebb, mint 300 dollárért.

Na tök jó, azt hiszem, mindent leirtam amit akartam. Ugye milyen sokminden történik errefele?