Közhely és mindenki ezt mondja, még akkor is, ha sohase járt ott...

De egyébként nem alaptalan a dolog. Itt is két éjszakát töltöttünk, mármint inkább két nappalt, mert Las Vegasban az éjszaka számít. Egy város a sivatag kellős közepén, így hát napközben legfeljebb a kaszinókban lehet megmaradni, éjszaka meg ugye kellemesen meleg az idő.

A város hangulata az viszont egészen durva. Nem számít semmi, csak a pénz. És mert abból nekem nem volt túl sok, ezt nem nagyon szerettem. Az utcán mexikóiak kibökik a szemedet a kártyáikkal, rajta call-girlök képeivel, akik csak egy hívás és húsz perc múlva a szobádban vannak, vagy két csávó veri egymást a Stripen, a rendőrök csak körülállják de nem csinálnak semmit. Érdekes. Tényleg, csak a pénz.

New York, New York

Persze lett volna ez a legnagyobb gondom, Las Vegasnak még ezt is elnézem. Viszont kezdtek nagyon súlyossá válni más dolgok is, itt már csak 3-an voltunk Szilvi, Tomi és én. Ami érződött már a táborban is és kissé Bostonban is, itt kiéleződött: nem illettünk össze, mint utitársak. Szilvivel persze igazán nem volt gond, Tomival annál inkább. Őszintén szólva ilyen emberrel én még soha nem találkoztam, eddig úgy voltam vele, hogy mindenkivel megtalálom a közös hangot, ha még jó cimborák nem is leszünk, de nem bántjuk egymást. Ő viszont folyamatosan szekált (épp emiatt rossz előérzetem volt a tábor utolsó heteiben is) Tényleg, mintha valamilyen kényszert érezne, hogy be kell szólogatnia, minden helyzetben engem kell fényképeznie. Második reggelen verekedésig fajult a dolog, pedig ezt aztán én végképp nem szoktam. Sajnos nem mertem elég nagyot ütni, ez az én gyávaságom, talán akkor máshogy alakul az utazás további része is. Viszont mára azt lehet mondani, hogy ebből sokat tanultam, még egy ilyen nem lesz. Egyébként Tomival a másik gond itt kezdődött, ami a későbbiekben szintén egyre nagyobb probléma lett, ugyanis lopott. Annak ellenére, hogy amennyire én tudom eléggé vallásos volt, mégis. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, csak képeslapok, (amiből amúgy is 1 dollárért vehettél 7-10 darabot) kisebb emléktárgyak ilyesmi, vagyis nem amiatt lopott mert nem tudta volna megvenni, csak úgy. Anyukájának így lett legyező ajándékba, stb. Nekem biztos nem esett volna jól ajándékot adni, de mindegy. Ez New Yorkban, San Franciscoban is komoly probléma volt, de nem is akarok róla többet írni, mert nekem is ciki. Mindenki csak gondoljon bele, hogy mennyire kínos így bemenni egy ajándékboltba.

Paris

A Luxor kaszinó

Eredeti tervek szerint Las Vegasban béreltünk volna egy autót és így mentünk volna el a Grand Canyonhoz, illetve  a Zion Nemzeti Parkba. Sajnos ez meghiusúlt, ugyanis kimentünk a reptérhez, ahol fel kellett volna venni az autót, de mint kiderült a bérleti díjhoz és 300 dollár fedezethez már néhány dollár híján nem volt elegendő pénz a kártyámhoz. Vagy a többieknek se volt, vagy nem akarták kifizetni, nem tudom, mostmár mindegy is. Készpénzben pedig nem lehetett odaadni, így hiába lett volna nálam annyi. így hát Grand Canyon kimaradt, bár utólag nem is bánom, hogy nem kellett sok órát ugyanabban az autóban eltöltenem Tomival.

Las Vegas látványa úgy elsőre megbabonázza az embert, már a repülőtér terminálja is tele van nyerőautómatákkal, de aztán erre hamar rá is lehet unni, pláne hogy egy utca (igaz jó hosszú utca) a látványos azon kívül semmi. Ráadásul nekünk a Stripig is viszonylag sokat kellett gyalogolni, mert a város szélén laktunk egy olcsó motelban. Utóbb hallottam, hogy ha jókor foglaljuk, akkor bármelyik nagy, a főutcán lévő szállodában is nem sokkal drágábban lehet lakni. De általánosságban is itt a szállások nagyon olcsók, hiszen nem azon van a hangsúly. 

Strip I.

Strip II.

Úgy külön kettő dolog volt, amire költöttünk: Az egyik egy hullámvasút, ami a New York - New York szálloda körül megy körbe, közben átfordul és minden egyéb. Először ültem olyan hullámvasúton ami átfordul, épp ezért nagyon nagy élmény volt. A másik ahova felmentünk az a Stratosphere Tower Las vegas legmagasabb kilátója, a kilátás hihetlenül szép, csak innen látszik, hogy milyen nagy város is Vegas. És hogy körös-körül sivatag, meg rozsdabarna hegyek. Annyi hiba volt, hogy nappal voltunk fenn, talán éjszaka szebb lett volna, de akkor meg a környéket nem láttuk volna. A torony legtetején pedig van egy "vidámpark" is, 3 játékkal. Én ebből azt az egyet próbáltam ki, amelyik egy karral kiemel a torony mellé, és ott pörget össze-vissza  lábad meg 300 méter magasan lóg a levegőben. Elég jó.

A Stratosphere Tower

Az Insanity

Este játszottam egy kicsit a félkaró rablóval, meg vettem pár zsetont, ugye reggel indultunk volna autóval. Aztán, hogy ez nem jött össze, tovább aludtunk, majd 11-kor el kellett hagyni a hotelt. Én eléggé rosszul éreztem magam, részben azért, hogy nem sikerült autót bérelni, részben Tomi miatt (ezen a reggelen volt a verekedés is), úgyhogy nem mentem a többiekkel újra kaszinókat nézni, már elegem volt belőle. Így hát elindultam a buszpályaudvarra, a város másik felére, nappal iszonyatos melegben, nagy csomaggal. Már nem csak a főutcán mentem, és itt jöttem rá, hogy mekkora mű itt minden, a Striptől 200 méterre már mindenütt szemét és mocsok, lepukkant házak.. De lassacskán azért megérkeztem az állomásra, a  busz viszont csak este ment San Franciscoba , így majdnem 12 órát kellett várnom. 

Talán nem a legbölcsebb dolog ilyen helyen fél napot a váróteremben ülni, de akkor és ott elegem a többiekből és Vegasból.

 Amint ebből a posztból is látszik, nem mindegy, hogy választunk utitársat, legközelebb csak sok pénzzel és egy sokkal jobb társasággal mennék vissza Las Vegasba.

Ja, majd elfelejtettem az egyetlen filléres emlékemet Vegasból:

Buszbérlet Vegasban, nem drága, csak 4 dollár

Mondjuk amilyen rendszerességgel járnak a buszok, ahhoz épp elég. Arrafele a limuzin sokkal tipikusabb közlekedési eszköz, mint a busz.