Nem jó dolog egy blogot két idősikon irni, mármint oda vissza ugrálni az időben, most mégis ez lesz. Múlt hét kedden délután megérkeztem Bostonba, ahonnan a buszom csak másnap reggel 10-kor indult Conway-ba, ami itt Fryeburg melleti városka, igaz az már New Hampshire-ben van. Tehát egy éjszaka Bostonban, viszont szállást nem foglaltam, gondoltam csak valahogy kibirom azt az egy estét.
Tehát ahogy az a kedves határőr bácsi beengedett nagy amerikába, a reptéren első dolgom volt (mint minden nagyvárosban, ahol tök idegen vagy) keresni egy metró (busz) térképet a városról, nyilván nem mellékes tudni, hogyan jutsz el A-ból B-be. Szerencsére a terminál bejárata mellett van egy információs pult, szóval nem ütközött különösebb akadályba ennek megszerzése. Na akkor következő lépés venni egy napos bérletet buszra, metróra, az anyátok ez 9 dollár volt. (egy hétre meg 15, vagyis ha nem akarsz sokat maradni Bostonban akkor fizess!)
Aztán elkapni a terminál előtt Silver Line 1-et (ami amúgy egy érdekes busz-metró-troli kombó, és még át sem kell szállni hozzá) Ez bevisz egészen a South Station-ig, amit azért nevezhetünk Boston egyik központjának. Hát igen egészen jó érzés, ahogy feljössz a föld alól és érzed a pezsgést, még akkor is, ha ez leginkább csak a nagy forgalomban realizálódik. Meg emlékszem egy szaxofonosra is, aki ott, az állomás előtt játszotta a Yesterday-t (Anyukám egyik kedvenc dala) hihetetlen jó érzés volt. És szép volt. Tudom, szólt itt korábban egy bejegyzés arról, hogy Boston az csak nagyváros és semmi több, nos azért ezt az állitásomat legalábbis részben visszavonom. Annyi biztos, hogy városnézéshez kell jó társaság, jó idő és nem utolsósorban sok pénz. (Hogy legutóbbi bostoni látogatásomkor ebből melyik hiányzott, azt most hagyjuk..)
Szóval a South Station volt az az első uticélom, hiszen innen indul majd másnap reggel a buszom (A South Station önmagában egy vasútállomás, a buszpályaudvar viszont mellette van és ugyanigy hivják) és arra jegyet kell szerezni. Már csak hogy eltérjek egy kicsit a tárgytól (és amikor ott voltam tényleg erre gondoltam) szerintem egyébként a South Station úgy épitészetileg is szép, de nem különleges, mondjuk pesten a Keleti vagy a Nyugati pályaudvar simán felvenné vele a versenyt, csak amig az egyikben tisztaság, éttermek, szép beltér van, addig a másik(ak)ban kosz, mocsok és omladozó falak, egy talponálló, egy resti és olcsó használtkönyvárus van) igy végülis nem csoda, ha nálam a South Station a nyerő. Bizony, hiába tervezte a Nyugati pályaudvart a Világ egyik lehiresebb épitésze, nem elég felépiteni valamit, de gondozni is kellene. De hogy ezt még otthon megértsék ahhoz el kell, hogy teljen egy kis idő... Na de mindegy, ez nem Bostonról szól.
Tehát meg is találtam az irodát ahol jegyet kell vennem, gyorsan 30 dollárt kicsengetni, hopp a srác ID-t kér. Hú bazzeg, nincs meg az útlevelem...szerencsére neki jó a személyim is, úgyhogy megkapom a jegyet. Na de akkor is komoly szarban vagyok, nyilván senkinek nem kell ecsetelni, mi van ha külföldön elhagyom az útlevelemet, az egyetlen iratot, amely hivatalosan igazol engem. Gyorsan végiggondolom: bazz, ott hagytam a reptéren, mikor azokat a kurva térképeket keresgéltem. Hát este hétre programom van, addig már alig egy óra van vissza, de nincs mese, az útlevél fontosabb, úgyhogy újra hopp, Silver Line és gyerünk vissza a reptérre. Közben a legszarabb az, hogy terveimmel ellentétben a nagy böröndömet nem tudtam lerakni a csomagmegőrzőbe, mert sehol sincs (Talán 9/11 miatt, nem tudom) úgyhogy azt is hurcolom magammal, mely ugyan nem annyira nehéz de hosszabb távon azért mégsem egy élmény cipelni) Na de mindegy, reptér információs pult, szerencsére ott volt az útlevelem, na ezt megúsztam.
Akkor vissza a városba, már csak néhány perc van 7:10-ig, ekkor kezdődik az Avatar az Aquariumban, amire még otthon lefoglaltam (és kifizettem) a jegyet. Az Avatart már régóta szerettem volna megnézni, ugyan netről már fél éve letölthettem volna, elhatároztam, hogy először mindenképp moziban nézem meg, mégpedig IMAX-ban, mert ugye itt a látvány a lényeg. Magyarországon IMAX, csak egy helyen, az aréna plázában van pesten, de egyszerűen, nem tudtam eljutni oda, hogy megnézzem. Először nem volt hely, aztán meg időm nem volt, végül pedig levették a műsorról. Basszátok meg. Pedig itt valószinűleg egy kicsit hamarabb kezdték játszni, de öt embernek is levetitik.
Tehát egy 10 perc késéssel megérkeztem a mozihoz, persze mint utóbb felfedeztem, metróval a lehető legbonyolultabb útvonalon jutottam el idáig. Na de sebaj, a film elejéről lemaradtam, a látvány miatt viszont tényleg megérte várni. Jó mozihoz egyébként dukál a popcorn és a kóla is, csakhogy amerikanizálódjunk egy kicsit. A negyedik sorból néztem az egészet, a teremben talán úgy 10-en voltak, egyetlen bajom az volt, hogy már azért fáradt voltam (akkor már lassan 24 órája talpon, pedig még csak este 10 óra volt, ezért szar dolog az időeltolódás) és a 3D miatt már néha nagyon fájt a szemem.
Aztán a mozi után bevásároltam egy kicsit, vettem Tacco szószt és csipszet (pedig otthon már megfogadtam, hogy nem eszek többet, igaz itt kétszer akkora adag került ugyanannyiba) és csokit, majd leültem a közeli térre (ha nagyon kiváncsi vagy akkor a Milk st. - John f. Fitzgerald Surface Rd. - Atlantic Ave - State st. közötti terület) és csak probáltam éreztni a város hangulatát. Habár késő volt, de a tér tele volt élettel, utcai zenész, szökőkútban fürdőző lányok :P de a tér 11-kor zárt, meg aztán jöttek a rendőrök is és kikapcsolták a srácot, aki pedig egész jól gitározott és énekelt. Úgyhogy lassan én is felkerekedtem és visszamentem a South Stationra, igy éjfél környékén már az is csaknem kihalt volt.
Aztán pedig úgy döntöttem, hogy megnézem a Harvardot, úgyhogy Red Line és gyerünk. A Harvardban viszont semmi sincs, az egyetem már zárva, az utcák kihaltak.... Hol vannak a harvardi egyetemisták? Hol az éjszakai élet, bulik? Vagy itt mindenki tanul? Nem akarok a harvardra járni. Na minthogy ezt hamar meguntam, vissza a metróba, gondoltam a belvárosban mégiscsak jobb. Csak várom, hogy jöjjön a vonat, de helyette csak a peronőr jött és mondta, hogy ma már nincs több vonat a város fele, csak Allewife-ba ami még messzebb van Bostontól, mint a harvard. Egyébként úgy talán ismerősebb ha azt mondom, hogy Allewife már Cambridge-ben van, tehát Boston egyik elővárosa. Szóval egy hirtelen ötlettöl vezérelve, felültem egy metróra ami elvitt odáig, ez volt az utolsó szerelvény, szóval aznap este már nem jutok vissza a belvárosba. Hülye ötlet volt ez a harvard. Ott kinna metróállomás közelében nem volt más mint parkolóházak, és egyetemi épületek, tettem ugyan egy kört, hátha megy busz vagy valami a belvárosba de semmi. A fene se gondolta, hogy éjszaka megáll az élet még egy olyan nagyvárosban is, mint Boston. Nem volt mit tenni, mint megvárni a legelső vonatot, ami 5:20-kor indult. Addig leültem egy padra és csak vártam vagy elszundikáltam, ezalatt a néhány óra alatt egy teremtett lelket se láttam arra.
Aztán reggel az első vonattal ismét vissza a belvárosba, csak egy kis városnézés volt betervezve, megnéztem a City Hall Square-t, leültem egy kicsit újságot olvasni (Ott is van Metro!!!) Bár érdekes volt érezni, hogy a tér alatt 5 percenként eldübörögött a metró, na de mindegy, aztán még ellátogattam a Quincy Market-re, mert a múltkor nem hagyott túl mély nyomot bennem, és valóban semmi extra, csak néhány kifőzde. A maradék időt aztán azzal töltöttem, hogy a reggelivel együtt szerzett képeslapokra bélyeget szerezzek, hogy el tudjam ezeket küldeni haza, merthát akoor még nem tudtam, hogy lesz-e itt internet, és fel tudom-e venni a kapcsolatot az otthoniakkal.
Aztán nesze, azóta meg hány és milyen hosszú bejegyzést irtam....
