Lassan egy hete már, hogy átjárta a médiát egy provokatívnak szánt hír: 40 cm-es kilátó 39 millió forintért. Sebaj, volt mitől hangos legyen a sajtó a nemzeti gyásznapon is. Pontosan emlékszem még, tavaly október 6-án debütált a Celeb vagyok, ments ki innen című szuperprodukció. Akkor is valami másról szólt a gyásznap, és most is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a mostani hír a maga szenzációhajhász címével eleve botránykeltésre lett kitalálva. Aztán árnyalták a képet, hogy az a 39 millió forint nem csak a kilátópont megépítésére ment el, hanem körülötte területet rendeztek, ősfenyvest újítottak fel, utat meg kerítést és szalonnasütő helyet építettek. Bodrogkeresztúr honlapján egyébként egy ilyen viszonylagos költségvetés olvasható a beruházásról. Ettől függetlenül mindig lesznek olyanok, aki azt mondják, hogy ez ennyi pénzért irreálisan kevés munka. Tekintve, hogy a konkrét terveket nincs lehetőségem megismerni, ebben inkább nem foglalnék állást.

Van azonban valami, ami mellett nagyon nem szabadna elmenni. Ez pedig egy tendencia, amely szerint Magyarországon az uniós pályázati pénzek elköltésénél vastagon fog a ceruza. Igaz lehet ez a fenti kilátó ügyre is, úgy mint sok más pályázatra. Ebben az esetben sem kell arra gondolni, hogya bodrogkeresztúri polgármester 10 millióért elvégeztette  munkát,  többit pedig zsebre rakta, ez igen amatőr módszer volna. Ami valószínűsíthető, hogy a kivitelező borsosan megszámolta a munkadíjat. És mondom én a konkrét ügyet nem ismerem, egészen más esetből indultam ki, és még ha csúnya dolog is ebből általánosítottam.

Ugyanis volt / van szerencsém uniós pályázatot elkészítését és megvalósulását egészen közelről látni. Igaz ez nem területfejlesztéssel, hanem a kompetenciaalapú oktatással kapcsolatos. A szolnoki önkormányzat pályázott, édesanyám is részt vesz benne, mint az egyik iskola képviselője. Ő mondja, hogy rengeteg a mutyi. Márpedig neki elhiszem. Az önkormányzat valószínűleg az első megkapott részletet másra költötte el és nem tudható, hogy akkor most ebből mikor lesz pénz. Az még csak hagyján, hogy természetesen a pályázatírásért járó összeggel még édesanyámnak is tartoznak, de például annak is aki, már elkészítette az új iskolai honlapot és mivel a megrendelést édesanyám intézte, ezek a dolgok is az ő vállát nyomják, mert az önkormányzat megigérte hogy fizet, de aztán mégsem. Legalábbis még nem. Ettől aztán anyukám fáradt és ideges, és ha ezt ő még magában kezeli is, azért biztos, hogy nem tesz neki jót. Persze, ha önmagában a munkától lenne fáradt, akkor mondhatjuk úgy is, hogy ezért megfizetik. Viszont amit még nem mondtam, hogy a kelleténél sokkal több munka van, hiszen az önkormányzatnál is hatalmas a fejetlenség. Jónéhány szakértőt foglalkoztatnak, mégis például csak a költségvetést már sokadjára dolgoztatják át, hiszen mindig rájönnek, hogy az előző nem jó. Aztán a végefele kiderül, hogy mégis csak az a költségvetés volt jó, amit legelőször elkészítettek. Na tulajdonképpen ez a komédia. És mondom mind ezt úgy, hogy ott vannak az önkormányzatnál a szakértők, nem is kevés tiszteletdíjért. A kérdés csak az, hogy mit szakértenek. És hozzá kell tenni, hogy sokszor nincs egy egész nap átdolgozni a költségvetést, mert aznap délben jön az email, hogy másnap reggelre nyujtsák be azt, vagy egészítsék ki azt. Igy aztán jöhet az éjszakai műszak.

De hagyjuk ezt, mondok mást, ha már úgyis benne vagyok. Szakirányú továbbképzés, digitális táblák használata az oktatásban címmel. 3 napos tanfolyam, fejenként 80 ezer forintért. Igen, nyolcvanezer. És hozzá kell tenni, hogy ez nem egyéni vagy kis csoportlétszámú oktatás volt. Értik már, hogy mire mondtam, hogy vastagon fog a ceruza? De elméletileg ezen az üzleten nem bukhat meg senki, hiszen a munkát elvégezték. Ja, hogy a piaci ár sokszorosáért? Hát kérem szépen ez a pénz úgyis az Uniótól jött. Mégpedig nem máshova, mint Magyarországra.

Magyarország (Mutyiország)...