3 napja jelentkeztem utoljára, ezalatt se történt túl sok minden, bőven belefér egy blogbejegyzésbe. Bár már most tudom, hogy hosszúra fog sikerülni. De talán tőlem ez nem olyan szokatlan. Szóval a hivatalos verzió szerint se erőm, se időm nem volt blogot irni. A félhivatalos verzió szerint mostmár nem hatan vagyunk a táborban, hanem mondjuk 156-an. És a gép azért sokszor foglalt, mert se a lengyeleknek, se a magyaroknak nem nagyon van saját laptopjuk. Meg azon kivül az előbb itt volt Dan (igen, a félkarú rabló, mert fél keze van - és most lehet mondani, hogy szemét vagyok -) és hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy pont akkor jelenjen meg, amikor leülnék blogot irni. Délelőtt is megcsinálta. Nem értem, hogy ha neki este csak annyi dolga van, hogy megvacsorázzon, miért nem tud akkor leülni a géphez, amikor nekem (és mindenki másnak) a konyhán kell dolgozni, még több mint egy órán át. Na de most szép szolidan elküldtem. Mondtam neki, hogy mindig akkor jön amikor épp csak leülök a géphez. Azt mondta, hogy jólvan akkor majd holnap. Hát én is valami ilyesmire gondoltam. Egyébként az elmúlt napokban a csajok is mindig itt voltak és azért is foglalt volt a gép. Hiába, a Forest Acresben még rosszabb a közös gép. Mondjuk én örültem neki, hogy itt voltak. Holnap day-offunk lesz, ennél fogva buli is, de Ők most valahogy nem maradtak itt. Talán azért, mert holnap itt zárva a konyha és ezúttal mindenki a Forest Acresbe fog menni kajálni. Szóval az eddigi takaritgatás után mondhatjuk, hogy most éles bevetés...
A legutóbb talán úgy irtam, hogy még nem biztos, hogy kitchen helper leszek. Hát most tudatom mindenkivel, hogy mostmár biztos. A stációk úgy voltak, hogy először örültem neki, merthát elköszönhettem Jacksontól. Aztán mikor már második napja csináltam, rájöttem, hogy nem akkora buli ez, ugyanis volt, hogy korábban kezdtem, mint a többiek és később végeztem. Vagy reggeli és ebéd között egyáltalán nem is mehettem el, mert végig meló volt. Aztán a harmadik stáció az, hogy megint örülök neki. Most utóbb azért, mert tegnap leültettek megbeszélésre Don-ék, és megbeszéltük az időbeosztást. Pontosabban ők elmondták én meg meghallgattam. De mivel számomra nem volt előnytelen az eredmény, igy nem is volt min vitatkozni. Ugyanis két jelentős engedményt kaptam: hivatalosan minden nap 9-től 19 óráig kell dolgoznom, a másik pedig plusz egy szabadnap. Vagyis nem kell mennem dolgozni se szerdán, se vasárnap. Az előbbi, a 9-es kezdés, kicsit érdekes dolog, hiszen addigra már lemegy a reggeli és nem tudom a többiknek hogy segitek ott. Ez talán kicsit túl sok engedmény. Pláne, hogy Adam, a másik úgymond kitchen helper reggel hétkor kezd. Ma ennek kapcsán meg is kérdeztem Don-t, hogy ez hogyan lehetséges, azt mondta, hogy az csak egy papir...Hát akkor jól van. Mindenesetre a 2 szabadnap az biztos. Szerintem kezdeni meg legtöbbször majd a többiekel fogok majd. De meglátjuk még. Azon a plusz szerdai szabadnapon, mivel holnaptól van kocsink, elmegyek egésznapos kirándulásokra. És Maine államot biztos, hogy bejárom. Igaz, hogy ekkor senki más nem lesz szabad csak én, még a lányok közül se. Igy hát valószinűleg egyedül megyek. De még mindig jobb egyedül, mint sehogy.
Ne haragudjatok, most lelépek. Hoztak sört. És hivnak a kastélyba. Ennek nem tudok ellenállni, úgyhogy majd később befejezem.
Aki ennek ellenére befejezné, annak nem szabad blogot irni...
Néhány órával és mégtöbb sörrel később..
Na szóval beerpongoztunk. Igazából annyi a lényege, hogy két csapat van és az asztal tulsó végén álló poharakba bele kell dobni egy pingponglabdát. Ha beletalálsz, akkor az ellenfél iszik. Meg amúgy is. Nem egy bonyolult játék, de ideig-óráig el lehet vele szórakozni. Most is két lengyel srác volt a nyerő (az a kettő aki nem tud angolul) nem tudom, hogy csinálták de mindenkit sorra vertek. Azért az egyiküket a legutolsó körben csak elvertem, ezután ment mindenki aludni. Nesze neked, Polish power! Én meg felkerekedtem, hogy befejezzem a blogot. Éjjel fél kettő elmúlt,és én még mindig gépezek. És ami még érdekes, hogy a fél főnökség fenn van. Előbb találkoztam itt a Field Office előtt Jeremy-vel (és Hunterrel), Moe-val és a nemtudomanevét csinos titkárcsajjal is. Lehet, hogy betegek. Vagy mondjuk zombik. ez utóbbi jelen körülmények között simán elképzelhető. Engem csak azért nem bántottak, mert a táborozó kiskölyökökre várnak és nem stafftagokra. A többit elővigyázatosságból nem irhatom le, sose lehet tudni, hogy Moe-nak vagy Neal-nek hol vannak kémeik.
Hogy aztán mit csinálok, mint kitchen helper? Hát sok mindent, pont ettől jó. A többiek kicikiznek, hogy reggelente csak azt várom, hogy a kávé elkészüljön. Miközben a többiek hajtanak, merthát pincérek. Azért az nem teljesen igaz, hogy lazsálnék, csak éppen amikor a népek reggeliznek, abban a 20-30 percben semmi teendő sincs, mármint a kávéfőzésen kivül. De ezenkivül krumplit csomagolok, zsemlét pakolok, fagyit merek, a lehető legtöbb különféle dolgot kiporciózom a következő kajáláshoz. Plusz amit még Betty, Don, Dave együttesen kitalálnak. Azért igy hárman már egész kreativak, nem kell aggódni. A kedvencem egyébként a krumpli csomagolás: két napon keresztül egy csomó krumplit be kellett csomagolni alufóliába vacsi előtt, hogy megsüthessék. Aztán vacsi után pontosan ugyanezeket a krumplikat kicsomagoltam az alufóliából és kidobtam a kukába, abba amelyiknek a disznóknak való kaját gyűjtjük. Nem kell aggódni, nem a tábornak vannak disznói, hanem az egyik karbantartónak. Pedig szép dolog lenne a táborozó gyerekeket az életre nevelni, mondjuk minden vasárnap disznóólat takarithatnának, mint én még régebben apámmal a nagymamámnál, Siójuton. Ja a másik kedvencem a kuka: nem tudom, hogy másnak ez feltűnt-e, de a kukák fedelére (ami levehető) rá van irva, hogy a nyitáshoz emelje fel, a záráshoz pedig tessék lenyomni. Végülis igaz, hátha még valaki beperelné őket, miután lefelé nyomva akarta leszedni a kuka tetejét. Meg aztán ki kellett mernem olyan 100 adag fagyit, aminek kb. a fele arra volt jó, hogy másnap kimossuk őket a tálkákból. Szóval hihetetlen szinten megy a pocsékolás. amit itt tálcástól boritunk a kukába naponta, abból még egy kisebb magyaroországi falu jól lakna.
Itt Sysco az Isten. Hát tény és való - bár a gondolat nem tőlem származik - de egy európai séf itt az első nap elsirná magát. Ugyanis gykorlatilag minden kaja a Syscotól érkezik, ha nem közvetve, akkor közvetlenül. Sőt minden más is, a villáktól a tányéokon át az italporokig minden, de minden. Hogy tojásrántotta kell reggelire? Semmi gond elő az 5 literes felvert tojásos üveget és hajrá...Egyedül a chips és a zöldségek érkeznek más beszálitótól. De a zóldségek is, nem tudom mennyire természetesek, de itt minden vöröshagyma akkora mint egy sárgadinnye, hogy a sárgarépáról már ne is beszéljek. Fokhagyma? Ne szórakozz már, 1 gallonos üvegben poritva esetleg. Szóval önálló munka alig van. Ezek egyike a vasárnapi sztéksütés, meg a sajtburger húspogácsája. Ezen kivül gyakorlatilag minden Sysco-kaja fagyasztva érkezik. A tejre pedig rá van irva, hogy !mesterséges növekedési hormont nem tartalmaz!" Végülis úgyis a természetes hormon a lényeg, attól lehet nőni... Egyébként a tej zsirtartalma 1 százalék, ezen kivül, csak 0%-os skim milk van. Ha megettél 3 sajtburgert, épp itt az ideje, hogy zsirmentes tejet igyál, nehogy elhizz.
Közben otthon is zajlanak a dolgok. Például Édesanyámat lovaggá ütötték. A vialicskai sóbánya lovagjává, mert sokat tett a lengyelekért. Hát ez biztos is. Mondjuk nem igazán értem, hogy a sóbánya meg a lovagok hogyan férnek össze, de azért jó. Ha régen voltak bányalovak, akkor minden bizonnyal bányalovagoknak is kellett lenniük, mert különben ki ült volna a sok bányalovon? Azért ezen az egy hetes iskolai kiránduláson Ő is jól elfáradt, de gondolom, azért nagyon sok élménnyel gazdagodott. Javaslom Drága Édesanyám, hogy a következő ilyen programot Angliába szervezd, és akkor hátha az angol királyné is lovaggá üt, mint Hopkins papát. Mert ismerjük a mondás: 1 lovag nem lovag 2 lovag fél lovag...és igy tovább.
Na azt hiszem mára befejeztem, majd egy kis idő múlva jelentkezek.
Update: Mostmár leirhatok mindent, mert befejeztem a küldetést. Annyi bizonyos, hogy jó nagy hülye vagyok. 3 db chipsért és 2 db banánért bementem a konyhába. Persze ez nem nagy szám, csak mindeközben a konyha zárva volt. Kvázi a bementem helyett használhatom a betörés szót is. Bár amúgy ha a konyha nyitva van ehetünk csipszet és banánt is. De nekem most kellett. Befele egy szórólap segitségével mentem, amivel kiakasztottam a tolóajtón lévő zárat. Éppen benn voltam, mikor az ebédlőben zajokat hallottam. Hát ezek voltak Jeremyék. Kicsit para volt. De aztán befejeztem a blogot, megvártam még lelépnek, ezután újra be a konyhába, és mert az ajtót a szórólapos módszerrel kivülről bezárni nem tudtam, igy bentről kellett kimásznom. Fel a mosogatópultra, onnan a polcra és át a falon, le a kinnt lévő asztalra. az eredmény néhány kék-zöld folt az alkaromon. Hogy megérte-e? Nem, egyáltalán nem. Egyetlen pozitivum egy jó adag adrenalinlöket. De akkor is hülye vagy. Nagyon.
