Bizony, hét hónap elég hosszú idő, csak nem a lusta embereknek.

Tudom, igértem legutolsó bejegyzésemben, hogy Amerika-járó körutamról mindenhonnan jelentkezem, sok-sok képpel demonstrálom, hogy mekkora jó volt az utazás. Lehetett volna, három hét alatt közel kétezer kép készült.

A beszámolást eleinte az tette, lehetetlenné, hogy nem volt net, aztán San Francisco-tól kezdve volt, akkor meg hát blogot írni. Lehet, hogy én nem vagyok rápörögve erre a web2 témára, de nekem megírni egy-egy bejegyzést elég hosszú idő is lehet. Gép előtt ülni meg városnézés helyett meg azért mégiscsak kockaság...bizonyos szempontból biztos az is vagyok, de nem ennyire.

Régóta készültem megírni (mondhatni hazaérkezésem óta folyamatosan) emlékeimet az utazásról. Kicsit olyan volt ez, mint amikor a bűvésztrükkben megvan az igéret, a fordulat, de a jutalom (A tökéletes trükk, 2006) előtt azt mondom, hogy ennyi volt, KÖSZI CSÁ. Eddig mindenki csak a sírást hallgathatta, hogy mekkora fos ez a nyár és milyen szívás a meló. A depresszív hangulat márpedig nem kifizetődő, még egy blog esetében sem. Ami most mégis ösztökél az emlékezésre, az a szobám eocén rétegeiből előkerült kis szatyorka, amibe mindent beleraktam: belépők, papírok, számlák, prospektusok... Csupa Filléres emlék, merthát nem sok minden más maradt ezeken kívül. Így hát csak ezeket tudom itt megosztani, meg persze néhány fényképet.

Majd ha eljutok odáig, minden városból, ahol megfordultam, lesz egy bejegyzés, tehát összesen öt és majdnem mindegyikhez jár majd egy montázs is.

Továbbá, és hogy végre befejezzem, ennek az egésznek az adja az aktualitását, hogy lassan készülődhetek második fryeburgi nyaramra, sőt bürokratikus szempontból már nyakig benne vagyok (vízum, repülőjegy, interjú, és ki ne felejtsük a "pestrejárás" felettébb szórakoztató jelenségét se) Persze jogos a kérdés, ha annyit szenvedtem, mint ami blogom eddigi bejegyzéseiből látszott, akkor mi a bánatnak megyek vissza?

Ekkor csak a jó öreg Vágó István bácsi jut az eszembe, aki mondta volt erre a kérdésre:  

- Nem megalázó-e reklámokban szerepelnie?

- Tudja, van az a pénz, amiért, ha kell kopaszodik, vagy korpás a haja.

Pont így van ez velem is, ha megfizetik, lehúzok én még két hónapot (idén inkább hármat) a hírhedt kastélyban, vagy mocskos tányérok közt. És mostmár megfizetik. Ráadásul, ott van a tény, hogy ilyen jó arc főnökeim még nem voltak. És mielőtt újra elkezdenék sírni a melótól, valószínűleg ez se keményebb, mint egy itthoni minimálbéres culágermeló.

Emlékezvén a táborra, íme első filléres emlékem:

Bizony, tábori billogom. Igaz nem égették belém, csak a nyakamba akasztották.

Előljáróban és általánosságban az utazásról annyit, hogy sajnos nem volt fenékig tejfel. Tanulság, hogy az utastársakat nagyon körültekintően kell megválasztani. Ezen kívül jelentős pénzügyi tartalékra van szükség, mert könnyen kerülhet az ember önhibáján kívül is financiális gondokba.

Remélem a késöbbi leírások hasznosak lesznek majd néhány elvetemült utazó számára. 

Üdv mindenkinek, oszt jóéccakát!