Hát azt hiszem már régen nem jelentkeztem. Hiába, nem volt miről irni eddig. Azaz engem nem kell félteni, mindig mindenről tudok irni. Csak eddig leginkább panaszkodtam volna, van is ilyen vázlat itt a posztok között. De lehet, hogy az már vázlat is marad.

Most viszont regélek egy kicsit a tegnapi napról. Ez volt Július negyedike. Ez csak egy átlagos vasárnap lett volna, ha épp otthon vagyok, nagy ebéddel és sok-sok punnyadással, amibe belevegyülhet némi kutyasétáltatás is. De itt minden más. Hiszen itt azt mondják, hogy 234 éve irták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Hát srácok, maxi respect. Emlékszem középsuliban a törikönyvben volt 3 oldal, ami már akkor se érdekelt. Itt az iskolában meg csak ezt tanitják. Ja, bocs még a polgárháborút is. Lehet, hogy elsirnák magukat, ha tudnák, hogy nálunk pedig éppen augusztus 20-án lesz 926 éve, hogy Istvánt szentté avatták. Na de mindegy, ők ennek is örülnek.

Szóval Függetlenség Napja. Igen, az volt, nekünk is. Főleg azért, mert day-off volt, igy egész nap csak hesszeltünk. Az egész úgy kezdődött, hogy nem is Július 4-én kezdődött, hanem még szombat este. Hagyományokhoz hiven parti a kastélyban. És a hagyományokhoz hiven megint lebuktunk, de semmi gáz. Van aki erről az estéről azt irta a blogjában, hogy "tequilázgattunk" hát szerintem 2 liter tequila, ugyanennyi vodka és 30 sör azért egy kicsit több ennél. Na de mindegy, azt est különlegessége a Jelly Shot volt ami itt biztosan népszerű errefele, de azért nem akkora szám. Voltaképp gyümölcszselé csak viz helyett valamilyen tömény van benne. Nálunk ez tequila és vodka volt. Mindenféle szinben pompázott. Én csak 2-őt próbáltam ki belőle, azért felejthető, de mindenképp különleges. Főleg, hogy nem érzed az izét, csak azt, hogy már a gyomrodban van..

Szóval jó este volt, de fél egykor megjelent a triumvirátus plusz egy fegyverhordozó. Név szerint Jeremy, Bob az éjjeliőr, egy másik arc, aki névtelenségbe burkolózott. Meg ugye ki ne hagyjuk Jeremy hűséges követőjét, Huntert. Hát a látvány biztosan nem esett nekik jól, amennyi piát csak igy kapásból láttak. De érdekes mód nem szóltak semmit, csakhogy a lányoknak haza kéne menni. Buli vége, depibe fordult. De ne szomorkodj, hiszen következő nap egy nemzet ünnepel....hurrá...

Reggel ahogy felkeltem érdekes volt. Egyáltalán nem voltam másnapos, pedig a tequila az azért nem alkoholmentes sör. Úgyhogy nem tudom mi van, csillagkapu. A B-verzió szerint Miracle. Délelőtt elmentünk Pistivel a Flea Marketre, csak hogy kicsit beleolvadjunk a helyi közösségbe. Használtpiac, de még ennyi kacatot... De azért lehet találni jó cuccokat is. Minthogy a zsebemben apróval együtt kb 4 dollár lapult, igy nagy vásárlást nem tervezhettem, de azért beszereztem egy felespoharat 50 centért, amin egy fecske van és ráirva az, hogy  "Just a swallow" Aki érti érti, aki nem az nem. De szerintem tök jó. Ezenkivül tényleg sok bóvli. Pisti mondta is, hogy 3 szódásszifonnal itt mi lennénk a császárok. Néhány helyen könyvek is voltak, meg kellett állapitanunk, hogy itt az olvasási szokások - ennél fogva a használt könyvek is - kicsit mások mint azt otthon megszokhattuk. Ugyanis a 95% gagyi ponyva, amik valamikor mind bestsellerek voltak. Mondjuk Ős Davinci-kódok. De múlt héten, hogy voltunk North Conwayban egy könyvesboltban ott is hasonló a helyzet: utikönyvek 2 szekrény, kajáról szóló könyvek 2 szekrény, bestsellerek 3 szekrény, litriture (szépirodalom) fél polc.

Minthogy a használtpiacból is elég egyszer, eztán irány a csajok tábora. Akikkel találkoztunk azok másnaposok voltak. Egyébként a lánytáborba elvileg tilos bemennie fiúknak. Szólni kell a főnökségnek, hogy itt vagyunk és akkor kihivják azt akivel beszélni szeretnénk. Napersze. Van aki ettől parázik, de nálam a taktika az, hogy pofátlanul kell csinálni: bemész mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. És lehet, hogy az, mert eddig nem szóltak. Ezután lányok egy része át a fiútáborba, és ebéd, mert azért a steak-et mégse hagyjuk ki, hiszen ez a függetlenség napja... Aztán délután strand. A Saco strandja, kicist nehezebb volt megtalálni, mint gondoltam, de azért csak meglett a homokos park. Egyedül én mentem be a vizbe úgy, hogy teljesen, de jó volt. A többiek csak ilyen boka meg térdáztatás. Na jólvan.

Minthogy strandolásból is elég egyszer még egy jelentős esemény van hátra. Ez pedig a tűzijáték. Ez pedig nem Fryeburg nevű világvégi hely lenne, ha rendeznének itt tüzijátékot. Úgyhogy megint irány North Conway, csak ezúttal nem a Wal-Mart. Hanem valami park. Kétszer kellett fordulni, mert a csajok is jöttek. Mind a két fordulóban oda-vissza én vezettem. Először mikor odamentünk, hatalmas dugó volt, úgyhogy mielőtt a parkhoz érkeztünk volna, a többiek kiszálltak, én meg visszafordultam a csajokért. Hiába itt aztán tényleg mindenki kocsival jár. Durvább a helyzet mint Pesten. Pedig ez csak egy 3000 fős kisváros. Amikor másodjára is visszaértrem parkolóhelyet is csak ungarische vircsafttal sikerült találni, magyarul szabálytalanul, egy motel előtt, ami a többi amcsinak nem jutott eszébe.

A tüzijáték egyébként tetszett. Ha be kell sorolni, akkor valahol a szolnoki augusztus 20-ai és a pesti tüzijáték között van. Persze sokkal közelebb a pestihez. Szolnokon az már királyság ha  a 20 emeletes főlé sikerül lőni a rakétákat. Pedig a vizek fővárosa és 70000 ember lakóhelye, na de mindegy. Amiért érdekes volt ez a tüzijáték az az, hogy volt néhány új elem amit Magyarországon nem látni. Vagy legalábbis én nem láttam. Na majd később rakok fel képeket, de először el kell csórnom Zoliéktól. Nekem valahogy nem jutott eszembe gépet vinni...

Na aztán hazafele út, először csajokkal, semmi gáz. Aztán visszamentem a fiúkért. Hát hazafele félúton, egyszer csak kék villogást látok a visszapillantó tükörben. Ajjaj ez a rendőrség és lemeszel. A szemetek bemértek. a 40 mph-s táblánál 60-nal mentem. Upsz. Hát ez adrenalinbombának sem utolsó. Még otthon se sima közúti ellenőrzésen kivül soha nem állitott meg rendőr, pláne nem büntetett. Arrébb megyek hatezer kilométert és nesze. Amerikában gyorshajtok. Azért elég para volt a rendőrrel beszélni, minthogy nem is értettem mindig, hogy mit kérdez. De minthogy látta, hogy nem vagyok amcsi, annyira nem ütközött meg ezen. Okés elvitte az útlevelemet meg a nemzetközi jogsimat és a kocsi biztositási papirját vissza a rendőrautóhoz. Aztán megint jön. asszongya szálljak ki. Na mondom vége itt vége a dalnak. Most akkor megyünk a fogdába...Elvégre Amerikát minden oldalról meg kell ismerni. Aztán meg arra gondoltam, hoyg részegségteszt, mint a filmekben, ilyen vonalonsétálós meg mittudomén. De semmi ilyesmi. Azért szállitott ki, hogy megirja a bünticsekket. Még testsúlyt és a magasságot is felirta. (Mondtam neki, hogy nem tudom mennyi poundban a testsúlyom, ő meg nem tudta átváltani kg-ről. Hát a magasság az még jobb: honnan tudjam hány láb hány inch vagyok??? Mondtam azt is a rendőrnek, hogy sajnálom erre annyi volt a válasz ne sajnáld, te pénzed...hát ez igen. Neal pénzével szivesebben fizettem volna... Egy szó mint száz a birság 103 dollár 25 cent. Hét ez nem hiányzott, mondjuk élménynek nem volt annyira rossz, csak kicsit drága. Az adrenalint meg kell fizetni. Még egy aspektusa van a dolognak: azt mondják benne leszek a helyi újságban, a Conway Daily Sun-ban. És teljes névvel. Nesze neked személyiségi jogok. Itt nincs ilyen. És tényleg, emlékszem a múltkor megtaláltam a neten, hogy ki követett el a környéken nemi erőszakot, név, fénykép, telefonszám, munkahely, cim, minden. Úgyhogy simán elképzelhető.

Minthogy kapcsolódik valamennyire az előzőekhez, irok máról is. Na nem a munkáról, teljesen átlagos nap volt. Hacsak annyiban nem, hogy ment a feszülés a lengyelek és köztünk. A lengyel-magyar barátság kezd új dimenziókat kapni. De erről majd egy másik posztban. Ma este is átjöttek a lányok, biciklivel, na nem mindenki, csak hárman. Na de, hogy ne mindig csak azt irjam, hogy lányok vagy csajok, név szerint Bea, Móni, Nóri. (Valójában arra feszitek, hogy már megtanultam a nevüket) Minthogy fél óra után megunták az itteni létet, mert csak punnyadtunk a counselor roomban haza akartak menni biciklivel szintén, de már sötét volt. Nem baj akkor is. Lámpa nélkül. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őket, hogy ez nem jó buli olyan helyen ahol a kocsmába is mindenki kocsival megy. Szóval végülis elvittem őket. Hirtelen ötlettől vezérelve, amikor visszaértem elhitettem a többiekkel, hogy a rohadt rendőrök megint elkaptak. És most 193 dollár. A reakcióra viszont én se számitottam. Tényleg elhitték. Mert el akarták hinni. Mondjuk nem volt nehéz kitalálni egy ilyen sztorit, azután, hogy tegnap átéltem. De ők azt mondják, hogy ennyire úgy sem tudtam volna megjátszani, és ha mégis akkor enyém az oscar. Mert állitólag majdnem elsirtam magam. Szerintem annyira egyébként nem volt profi alakitás többször én is elnevettem magam, de ők nagyon hinni akarnak. Vagy csak nagyon hülyének néznek. Mondtam nekik, hogy a bünticsekket kinnhagytam a kocsiban, Peti és Zoli el is mentek megnézni a kocsit. Nem találták, másodjára is elmentek, hogy megnézik a csomagtartót is, hátha ilyen ravasz vagyok. Mondtam nekik, hogy a pótkerék alatt se felejtsék el... De semmi hát most erre mit mondjak? Ezt benéztétek. Vagy lúzerek? De még most is azt állitják, hogy csak eldugtam a  bünticsekket. És jót röhögnek rajtam. Valójában pedig én rajtuk, hogy ilyen könnyű őket beetetni.